EROMANTIKA

Ahogy közeledett az irodához, úgy nőtt az elszántsága. Nem akart várni, nehogy inába szálljon a bátorsága, így nagy lendülettel, udvariatlanul tört rá a férfira.

Az ügyvéd az íróasztalánál ült, kávéját kavargatva. Meglepődve nézett a rárontó lányra, aki ingerülten becsapta maga mögött az ajtót.

- Mire véljem ezt? – kérdezte Dr. Séra.

- Visszahoztam, amit nálunk felejtettél. Ja… – és a fehérneműs szatyrot a doboz tetejére lökte. -Erre sem lesz szükség, befejeztem… Felmondok. Itt a mobilod is. – és a telefont az asztalra csúsztatta.

A férfi felemelkedett az asztaltól és a magabiztos lányhoz lépett.

- Na, csak lassan a testtel, kicsikém… – és a lány háta mögé kerülve, a fülébe sziszegte. – Van egy megállapodásunk.

Elza magabiztossága alábbhagyott, de próbálta nem mutatni.

- Nem érdekel. Tegyél, amit akarsz, én többet nem…

Az ügyvéd erősen megmarkolta a karját, a lány felszisszent.

- Tartozol nekem. Gondoltad volna meg hamarabb. A pénzem, az azért kellett, mi? Te akarsz hülyére venni? Enge-e-em?!

- Megadom a pénzt, amint tudom. – felelte, most már remegő hangon Elza. – Ereszd el a karom, ez fáj…

- Én betartottam az egyezség rám eső részét, hát te is tedd azt. – és a másik kezével ráfordította a kulcsot a zárra.

Magához húzta a lányt. Fél kézzel, hátulról erősen átkarolta és másik kezét Elza lába közé csúsztatta. A lány próbált szabadulni a szorításból, de hiába.

- Kérlek, ne… Beszéljük meg. Nekem ez nem megy.

- Dolgozz meg a pénzedért, te cafka! – és a férfi az asztalhoz vonszolta a lányt, majd ráborította.

Elza próbált ellenállni, de Dr. Sérát ezzel még nagyobb izgalomba hozta.

- Szóval, játszani akarsz? Hát legyen! – zihálta a lány fülébe.

Miközben fél kézzel leszorította az asztalhoz, másik kezével bugyistól lecibálta a lány nadrágját és merev hímtagját is szabaddá tette. Elza hasztalan vergődött. A férfi hátulról erőszakosan benyomakodott a hüvelyébe. A szűk járat még az ő vékony és rövidnek mondható péniszét is szorosan fogta körbe. Elzát fájdalommal töltötte el a behatolás.

Az ügyvéd keményen csapkodta ágyékát a lány formás fenekéhez. Hangosan szuszogott, akár egy gőzmozdony. Elza megadta magát és abban reménykedett, hogy hamar szabadul. A férfi túlságosan be volt gerjedve, így az aktus nem is tartott sokáig. A lánynak azonban ez a néhány perc is örökkévalóságnak tűnt. Az ügyvéd még egyszer erőteljesen, mélyrehatóan benyomta a péniszét és hangos nyöszörgés közepette elélvezett.

Miután végzett, elengedte áldozatát és visszabújtatta nemi szervét a nadrágba.

Elza erőtlenül, megtörve húzta fel a nadrágját. A férfire nézett. Zsíros arca kipirult volt, verejtékben úszott.

- Tűnj a szemem elől. Örülj, hogy ennyivel megúsztad. Sokba került nekem ez a két menet. Ne lássalak itt többet!

A lány megalázottan, szó nélkül hagyta el az irodát, remélve, hogy soha többé nem látja viszont ezt az embert…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Hétfőn reggel Elza, kopogás nélkül, dühösen rontott be Dr. Séra irodájába. Indulatosan a földre dobta a tőle kapott kartondobozt…

Aznap, mikor az ügyvéd kilátogatott a tanyára, Elza hosszasan időzött a városban. Egyedül szeretett volna lenni, hogy rendezze a gondolatait. Elnézte az embereket, miközben azon tűnődött, hogy miért olyan elérhetetlen a számára ez a fajta normális élet. Ábrándozott a kirakatok előtt. Lehunyta a szemét és elképzelte, hogy milyen lenne, ha lenne rendes otthona, jó állása, szerető családja.

Sötétbe fordult már az ég alja, mikor rászánta magát, hogy hazafelé vegye az irányt, nyomorúságos otthonába.

Mikor belépett a szobájába, anyját találta ott. Három gyönyörű ruha volt kiterítve az ágyra, cipők és hozzá illő kellékek.

- Mi ez? – kérdezte rosszat sejtően.

- Hát nem szépek? Mindig ilyenre vágytál. Olyan leszel benne, mint valami kisasszony. – lelkendezett az anyja.

- Honnan van ez?! – kérdezte Elza indulatosan.

- Hát, az ügyvéd úr hozta.

Elza odarohant az ágyhoz és összefogta a ruhákat, majd belevágta a földön lévő kartondobozba.

- Mit csinálsz? – kérdezte az anyja ijedten.

De Elza nem törődött vele, megfogta a cipőket, a kiegészítőket és a ruhák tetejébe nyomta.

- Hogy fogadhattátok el?!

- De hát, miért? Most meg mi bajod van? – kérdezte az asszony értetlenül.

- Még kérdezed?! – csattant fel a lány. – Kilóra nem akarsz esetleg eladni?

- Te bolond vagy! – most már az anyja is mérges volt.

- Na, kérlek, ezt inkább hagyjuk.

- Mit akarsz csinálni?

- Szerinted? Hétfőn visszajuttatom a gazdájának.

- Hogy lehetsz ilyen ostoba? – kérdezte Eszter kétségbeesve. – Megfoghatnád magadnak ezt az embert! Semmi gondod nem lenne! Mindent biztosítana a számodra! Élhetnél, mint hal a vízben! Térj már észhez!

- Igen? Hát ilyen áron nem kérek belőle. Inkább éhen halok, mint hogy az az undorító dög még egyszer hozzám érjen. De tudod mit? Ha annyira szeretnéd, legyen hozzá szerencséd!

- Szemtelen fruska! Meglátod, megbánod még ezt! – fakadt ki az anyja.

Elza bezárkózott a szobájába és alig várta már a hétfőt, hogy megszabadulhasson a csomagtól…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Másnap, szombat délután, Dr. Séra Róbert kilátogatott a tanyára. Jövetelét nem jelezte, teljesen váratlanul érkezett. Ahogy az autójával megállt a ház előtt, a kapirgáló tyúkok riadtan szétrebbentek. Nehézkesen kikászálódott a kocsiból. A ház melletti diófa alatt két kisfiú játszadozott. Mindjárt gondolta, hogy Elza testvérei lehetnek. A ház előtt kifeszített zsinórra egy elhanyagolt külsejű asszony éppen ruhákat teregetett. A leparkoló autó láttán abbahagyta tevékenységét és érdeklődve fürkészte a „vendéget”.

- Jó napot! – köszönt hangosan Dr. Séra.

- Jó napot! – üdvözölte az asszony is, kíváncsisággal a tekintetében.

A férfi közelebb bandukolt a nőhöz.

- Elzát keresem.

- Mindjárt gondoltam. – vigyorgott az asszony. – Sajnos nincs itthon. Bement a városba vásárolni. – felelte. – Nem is értem hol tekereg már az a lány. – tette hozzá dühösen.

A férfi egy percig tanácstalanul állt.

- Asszonyom, megtenné, hogy…

- Eszter… – vágott közbe a nő. – Csak hívjon Eszternek. – mosolygott.

- Tehát, Eszter. Megtenné, hogy átad egy csomagot Elzának?

- Hát persze. – felelte negédesen. – De miért nem kerül beljebb? – majd választ sem várva, a ház felé fordult és teli torokból bekiáltott.

- Sándor! Sanyi-i-i! Gyere már! Vendégünk jött!

Az ajtóban egy borostás férfi jelent meg, tántorogva.

- Mit abajogsz mán? Mi bajod van? – majd, ahogy nekidőlve az ajtófélnek megpillantotta a látogatót, folytatta. – Mit akar itt ez az alak?

- Ne legyél tiszteletlen! – csitította a felesége. – Ő Elza kedves ismerőse.

- És? Mi közöm van nekem ahhoz?

Eszter elpirult.

- Ne is foglalkozzon vele. – fordult a látogatóhoz. – Kicsit bizalmatlan, de nem rossz ember. Na, jöjjön hát beljebb!

- Nem, köszönöm. – felelte Dr. Séra, akinek éppen elég volt már az ismerkedésből. Egy csöppet sem volt kíváncsi a lány családjára. – Inkább odaadnám a csomagot. – és a kocsi hátuljához lépett.

- Persze, persze. – felelte az asszony izgatottan.

A csomagtartóban egy méretes kartondoboz feküdt.

A nő ismét a férje felé fordult, s rárivallt.

- Mit állsz ott?! Gyere mán és segíts az úrnak!

Sándor engedelmesen a kocsihoz botorkált és átvette a csomagot. Időközben a gyerekek is közelebb gyűltek. Kíváncsian leskelődtek az autó utasterébe.

- Hű, de szép autó! – ámuldozott Gergő.

- Beülhetünk? – kérdezte Ádám fellelkesülve.

- Majd legközelebb. – felelte Dr. Séra. – Most sietek. – azzal beült az autóba.

Rápillantott a két csillogó szemű kisfiúra. Igazán kedves pofijuk volt. Benyúlt a kesztyűtartóba és kivett egy tábla csokit.

- Szeretitek?

A két gyerek bólintott.

- Akkor fogd. – nyújtotta oda Gergőnek. – De aztán oszd el az öcséddel igazságosan! Rendben?

- Igen. – felelte a fiú. – Köszönjük! – mondták, ezt már kórusban.

- Szívesen. Viszontlátásra! Szevasztok! – csukta be a kocsiajtót.

- Viszlát! – köszönt mosolyogva Eszter, és kezével még búcsúzóul intett is.

Dr. Séra megfordult a kocsival és kihajtott az útra. A visszapillantó tükörből látta, amint a nő, férjét követve, bemegy a csomaggal a házba. „Milyen szánalmasak”, gondolta magában…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Miután kiértek a parkolóba, beültek az autóba. Dr. Séra lassan kigördült az útra. A lány a sötét ablakon bámult kifelé. Alig várta már, hogy hazaérjen.

- Miért nem fejezted be az iskolát? – törte meg a csendet a férfi.

- Mit érdekli az magát? – kérdezett vissza hűvösen.

- Mi lenne, ha tegeznél, amikor az irodán kívül vagyunk. Azok után, ami… khm… köztünk történt, hülyén fest ez a magázódás.

- Nekem mindegy. – rántotta meg a vállát Elza. – Ahogy tetszik.

- Jó. Akkor, válaszolnál? Kíváncsi természet vagyok.

- Gondolom, egy ilyen okos ember magától is kitalálja, hogy miért nem. – felelte gúnyosan, anélkül hogy az ügyvédet egy pillantásra is méltatta volna. – Elég csak megnézni, hogy hol élek. Nyilvánvaló, hogy nem volt rá pénz.

A férfi a lányra pillantott.

- Tudod, hogy nagyon szép vagy? Sokra vihetnéd még, ha kedvesebb lennél.

- Mit akarsz ezzel? – nézett a lány dühösen a férfira.

- Azt, hogy keveseknek adatik meg ez a páratlan külső. – felelte higgadtan. – Ha okos vagy, kamatoztathatod ezt az adottságodat. Nem kellene nyomorban élned. Nem te lennél az első.

- Nem vagyok szajha!

- Valóban? – vigyorgott Dr. Séra.

Elzát felmérgelték a férfi szavai. Arca kipirult. Az ügyvédnek dühösen is nagyon tetszett a lány.

Bekanyarodtak a tanyabejáróra. A ház száz méterre feküdt a műúttól.

- Állj meg itt. Innen inkább gyalog megyek.

Dr. Séra lefékezett, a lány pedig kipattant az autóból.

- Ezt ne felejtsd itt. – nyújtotta a fehérneműt tartalmazó zacskót Elzának.

Ő azonban csak nézte, de nem nyúlt érte.

- Még szükséged lesz rá. – tette hozzá az ügyvéd.

 A lány habozott még egy kicsit, majd kirántotta a szatyrot Dr. Séra kezéből.

- Még egy kis csókocskát sem kapok? – csücsörített a férfi.

Elza dühösen becsapta a kocsiajtót. Az ügyvéd csak mosolygott. Hátramenetbe tette a sebességváltót és kifordult a kövesútra. Azután fokozatosan gázt adva elindult a város irányába.

A lány megkönnyebbült, ahogy az autó távolodott. Komótos léptekkel elindult a tanya felé.

Belépve a konyhába, részeg apja látványa tárult elé, aki az asztalra borulva, horkolva aludt.

Csendesen osont be a szobába. Anyja még ébren volt.

- Megjöttél? – kérdezte.

- Hagyj békén. – felelte Elza.

Az asszony jobbnak látta, ha eleget tesz lánya kérésének, így nem szólt többet. Magára hagyta, visszavonult saját hálójába. Elza ledobta a fehérneműs zacskót az ágya mellé, majd átöltözött pizsamára. Odalépett az alvó testvéreihez, akikkel egy szobában aludt. Adott egy-egy jóéjt-puszit az arcocskájukra.

- Elza? – nyöszörögte félálomban Gergő.

- Pszt… Aludj csak. – felelte a lány, majd ő is bebújt az ágyába.

Magára húzta a paplanját. Nehezen tudott elaludni. Sokáig kavarogtak a fejében a gondolatok. Fülében csengtek még az ügyvéd szavai. Végül, hosszas forgolódás után, álomba szenderült...

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Kilépett a zuhany alól és megtörölközött. Tekintete a levetett fehérneműre tévedt. Vajon megúszta az estét „ennyivel”? Fel merje-e venni már a saját ruháját? Döntött. A finom textil után nyúlt és beleejtette a szatyorba. Azután belebújt egyszerű kis ruhájába. Ettől kicsit jobban érezte magát. Óvatosan kikukucskált az ajtón. Az ügyvéd hanyatt fekve elterült az ágyon, mint egy döglött varangy. Elza megnyugodva látta, hogy a férfi már felhúzta a nadrágját. „Talán a szíve nem is bírna többet”, gondolta, majd kicsit felbátorodva belépett a hálóba. Dr. Séra felkönyökölt és tekintetét a lányra szegezte.

- Nem tetszik, hogy ilyen finnyás vagy. – mondta.

„Mert, mire számítottál? Nézhetnél néha tükörbe is, te dagadt disznó”, gondolta magában Elza, de nem tett megjegyzést. A férfi pedig folytatta.

- Remélem, ezt a kényeskedő stílust hamar levetkőzöd. Tudod, ha érzékenyebb lennék, még rosszul is esett volna. Akkor pedig így mindent elrontanál.

Elza továbbra is hallgatott.

- Látom, kész vagy. Te még ebben a… hogy is mondjam… egyszerű kis ruhácskában is nagyon jól festesz. – és szemeivel szinte végigtapogatta a lányt. – Akkor talán indulhatnánk is. – folytatta. – Vagy szeretnéd megvárni míg újra kipendülök? – és fakutyamód felröhögött.

- Menjünk. – válaszolt a lány és a nyomaték kedvéért a bejárati ajtó felé lépett.

A férfi feltápászkodott, a tükör előtt megállva még lesimította gyér haját és a lány mellé lépett. Kinyitotta Elza előtt az ajtót, aki megindult kifelé. A férfi még beleszippantott az előtte haladó lány hajába és búcsúzóul belemarkolt a fenekébe. Elza összerezzent, és lépteit szaporábbra fogta...

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

- Állj fel, kicsim. – lihegte. – Gyere, térdelj ide. – és vállainál fogva finoman lenyomta Elzát.

A férfi izgatottan kioldotta a nadrágját. Homloka verejtékben úszott. Kihúzta az alsónadrágjából merev péniszét. A lánynak nem volt még túl sok tapasztalata ezen a téren, de azt így is meg tudta állapítani, hogy a hímtag nem volt egy tekintélyes méret.

Az ügyvéd a tarkójánál fogva megragadta Elzát és arcát a nemi szervéhez húzta. Péniszével megérintette a lány ajkait, aki viszolyogva vette azt a szájába.

- Jól van. – suttogta a férfi elégedetten. – Jó kislány vagy. Csináld csak… Finoman.

Dr. Séra hangosan nyögdécselt, szemét le nem vette a lányról. Csodálattal töltötte el a szeme elé táruló jelenet. Ha nem lett volna pénze, soha sem lett volna rá esélye, hogy köze legyen egy ilyen gyönyörű teremtéshez.

A lány még tapasztalatlan volt, de elég ügyesen csinálta.

- Mélyebben vedd be a szádba. Ne félj tőle. – azzal erőszakosabban húzta ágyékára a lány fejét.

Elza nehezen fért hozzá az elődomborodó pocaktól. Undorán felülkerekedve igyekezett a férfi utasításait követni, hogy minél hamarabb véget érjen számára ez a borzalom.

- Most nyalogasd egy kicsit. Hú. Ez nagyon jó. – élvezkedett és nyirkos kezével a lány melle után nyúlt. Erősen megmarkolta. Aztán megragadta Elza haját és hirtelen ismét betolta hímtagját a lány húsos ajkai közé.

- Szopjál! – mondta önkívületi állapotban és erőszakosan kezdte ki-be tologatni „farkát” a lány szájában.

A pénisz olykor túl keményen szaladt Elza torkára, de nem tudott szabadulni a férfi szorításából. Reménykedett, hogy megpróbáltatásai már nem tartanak sokáig.

Az ügyvéd hangosan felhorkantott. A lány arcát nekiszorította ágyékának és a szájába élvezett. Elza nem tudott elhúzódni. A férfi végig erősen tartotta, míg a spermát az utolsó pulzálásig ki nem ürítette. A lány érezte, hogy az ondóval megtelik a szájürege. Próbálta kipréselni az ajkai közül. Végre a férfi elengedte és ő megszabadulhatott az anyagától, ami végigfolyt az állán.

A lány nem tudta magát tovább türtőztetni. Kiszaladt a mosdóba. Hányt. Miután megkönnyebbült, alaposan kiöblítette a száját.

Megnyitotta a zuhanyt, levetkőzött és beállt a vízsugár alá. Bőven beszappanozta magát, hogy végre teljesen megszabadulhasson a férfi „mocskától.” Hosszú percekig állt a folyó víz alatt, de még mindig nem érezte magát kellően tisztának. Talán többé nem is fogja már magát annak érezni…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

- Milyen jó kis bige vagy. – lihegte az ügyvéd izgatottan. – Gyere csak ide. – nyújtotta Elza felé a kezét, aki remegve közelebb lépett.

- Ne félj, angyalom. Nem bántalak. – azzal az ölébe húzta a nőt és hevesen csókolni kezdte a nyakát, arcát, száját. A lány önkéntelenül is elhúzódott. A férfi dühösen rádördült.

- Nem ebben állapodtunk meg. Nem akarok ellenállást.

Elza próbált uralkodni magán és hagyta, hogy a férfi azt tegye, amit akar. Ő pedig új lendülettel fúrta ismét a zsíros arcát a lány bőréhez. Elzát elöntötte az undor. Dr. Séra csókjai nyálas nyomot hagytak rajta. Úgy érezte, mintha meztelencsigák hada mászott volna végig a nyakán, arcán. Késztetést érzett rá, hogy letörölje, de nem merte, nem akarta felbosszantani a férfit, aki már hangosan zihált, fújtatott a hamvas test puszta látványától, érintésétől. Puha, párnás tenyerével gyurmászolni kezdte a fedetlen kebleket.

- Milyen szépek, milyen rugalmasak. – vigyorgott kéjesen, majd hozzájuk hajolt és mohón szívogatni, szopogatni kezdte a bimbókat. Azután végignyalogatta a mellek teljes felszínét. Elza behunyta a szemét, hogy legalább a látvány ne taszítsa.

Közben az ügyvéd becsúsztatta a kezét a lány lába közé és virsliujjaival durván dörzsölni kezdte a csiklóját.

- Szereted mi? – lihegte a lány fülébe.

Elza, még ha próbálta volna, akkor sem tudta volna élvezni. Kellemetlen volt az érzés, amit a férfi produkált.

- Mondd, hogy tetszik! – dörzsölte hevesebben a csiklót, majd másik kezével belemarkolt a lány hajába és annál fogva kissé hátrább húzta a fejét. Elza megijedt, nem mert ellenkezni.

- Igen, tetszik. – suttogta.

- Jól van. – engedte el a haját Dr. Séra. – Állj fel, hadd nézzem meg a popódat. – és megfordította a lányt. Mindkét kezével megmarkolta annak fenekét.

- Nem gondoltam, hogy ennyire jó nő vagy. Gyere, hasalj ide az ölembe, hadd gyönyörködjek egy kicsit a seggedben is.

A lány úgy tett, ahogy a férfi utasította. Ráhasalt annak térdeire, az pedig mohón markolászni kezdte a kerek fenekét. Majd hirtelen elkezdte csapkodni. Izgalommal töltötte el a látvány. Egyik kezét ráhelyezte a lány nemi szervére, majd becsúsztatta ujját a puha hüvelyébe. A férfi az élvezettől felhorkantott és gyors ütemben ujjazni kezdte a lányt. Elza rosszul érezte magát. Elhatározta, hogy erőt vesz magán, mindenben a férfi kedvére tesz, csak hogy minél gyorsabban szabaduljon. Igyekezett magát elengedni, ami nem volt számára egyszerű feladat. Az ügyvéd kihúzta ujjait a lány hüvelyéből...

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

A következő két nap rettegéssel telt Elza számára. Nem tudta mikor hajtják be rajta az ígéretét. Harmadnap az ügyvéd, mikor a szobájába menet elhaladt mellette, megszólította.

- Gyere az irodámba.

A lány letette a portörlő ruhát és követte a férfit. Dr. Séra leült az íróasztalához.

- Csukd be az ajtót.

Elza követte az utasítást.

- Itt ez a mobil. Legyen mindig bekapcsolva, hogy bármikor elérhesselek.

A lány némán eltette a telefont.

- Ma este érted megyek. Este kilencre legyél kész.

Elza bólintott.

- Aztán szép legyél ám! – a férfi nézte a lányt, aki kerülte a tekintetét.

- Értetted?

- Igen.

- Jól van. Most mehetsz a dolgodra.

Elzának nem kellett kétszer mondani, sietősen távozott.

Túl gyorsan telt a nap hátralevő része, vészesen közeledett a megbeszélt időpont. Nem sok ruhája volt Elzának. Felvette a legcsinosabbat, bár az is elég szerény öltözet volt. Pontban kilenckor megállt egy autó a ház előtt. Elza nehéz léptekkel indult el felé. Gyomra görcsben volt az idegességtől. Szó nélkül szállt be az autóba. A férfi nem bánta a lány szótlanságát, elhajtott vele.

A szomszéd településre mentek, egy fogadóba. A szoba már le volt foglalva. Az ügyvéd egyre izgatottabb volt. Beléptek a szobába. A férfi egy papírtáskát dobott le az ágyra.

- Ezt vedd fel!

Elza megfogta a szatyrot és elvonult vele a fürdőbe. Remegő kézzel vette ki a tasak tartalmát. Egy vörös fűző volt, harisnyatartóval. Nézte a drága fehérneműt, soha sem volt még köze ilyen ruhadarabhoz. Levetkőzött. Felvette a kapott öltözéket. A fűző hátul kapcsos volt, oldalán csupa csipke, elöl a melleket fedetlenül, szabadon hagyta. Óvatosan felhúzta a finom, selymes combfixet és rögzítette a harisnyatartóhoz. Pont a mérete volt. Dr. Séra, látszik, járatos az efféle holmik terén. Belenézett a tükörbe. Alig ismert magára. Egy dögös, szexi nő nézett rá vissza. Nem akart így mutatkozni a férfi előtt. Legszívesebben elbújt volna. Húzta az időt, de az ügyvéd már türelmetlenül várta.

- Mi tart ennyi ideig? Meddig várakoztatsz még? – hangzott a szoba felől az ingerült férfi hangja.

Elza nagy levegőt vett és kilépett a fürdőszobából, kezeit a fedetlen keblei előtt tartva.

- Ne takargasd magad, hadd lássalak.

A lány kelletlenül leeresztette a karjait…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Másnap bement az irodába. Végezte a szokásos takarítást, a folyosón, a váróban. Az ügyvéd megérkezett, pillantást sem vetve a lányra ment be az irodájába. Elzának torkában dobogott a szíve, de végül összeszedte magát és bekopogtatott.

- Tessék!

Elza szemlesütve lépett be az ajtón. Megállt, toporogva, testsúlyát hol az egyik hol a másik lábára helyezve.

- Igen?

A lány alig tudott megszólalni, erőlködnie kellett, hogy hang jöjjön ki a torkán.

- Fontolóra vettem az ajánlatát.

- És? – kérdezte a férfi fölényesen.

- Elfogadom.

- Ez a beszéd, kislány. Ezért vagy úgy megijedve? Na, gyere csak közelebb, itt a pénz. – és a fiókból egy borítékot vett elő. – Itt pedig írd alá!

- Mi ez? – kérdezte a lány.

- Egyfajta adósságlevél, biztosíték, hogy ne feledkezz meg a megállapodásunkról.

Elza odalépett az íróasztalhoz.

- Gyere csak ide, mellém. – mondta az ügyvéd vigyorogva, majd odanyújtotta a tollat.

Elza remegő kézzel írta alá a papírt. Az ügyvéd alányúlt a szoknyájának és megmarkolta a fenekét. A lány összeszorította a fogát, nem ellenkezett.

- Jól van… Jól van… – mondta halkan a férfi. – Gyere, ülj ide, az ölembe! Ne félj, nem bántalak.

Elza kelletlenül engedelmeskedett. Az ügyvéd elégedetten vette ezt tudomásul.

- Ne aggódj most már. Mindent elintézek, senki sem viszi el a tanyát a fejetek fölül. – majd a párnás tenyerét felcsúsztatta a lány lába közé és durván megmarkolta a nemi szervét. Hangosan felnyögött, ahogy a markában érezte a lány ágyékát.

- Mutass nekem egy kis ízelítőt. Gombold ki a blúzod, hadd lássam, mit rejtegetsz. – lihegte izgalommal telve.

A lány kelletlenül gombolta végig a felsőjét. Nem bírt a férfira nézni. Az mohón széthajtotta a blúzt és megmarkolta a kerek kis mellett. Mint egy kis alma, simult a tenyerébe.

- Nagyszerű… Gusztusos… Ennyi elég lesz. – mondta, majd finoman eltolta a lányt az öléből.

- Most elmehetsz. Ha elrendeződtek a dolgok, értesítelek. Aztán ünneplünk. – mondta vigyorogva, kéjsóváran mustrálgatva a lányt. – Már alig várom. – dőlt hátra a karosszékben.

Elza elrendezte az öltözékét és kilépett az ajtón. Ahogy becsukta maga mögött, sírni kezdett. Fogalma sem volt róla, honnan lesz hozzá ereje, hogy ezt végigcsinálja.

Délután, mikor hazament, az anyja boldogan sietett elé.

- Képzeld, az az áldott jó ember mindent elsimított. – újságolta. – Nincs több adósság. Igazán hálásak lehetünk neki. Remélem, kedves leszel hozzá.

- Olyan vagy, akár egy kerítőnő… Hogy lehetsz ilyen? – kérdezte az anyját kiábrándulva.

- Most mi bajod van? – kérdezett vissza a nő, akinek hangjában szemernyi együttérzés sem volt. – Egy ápolt úriember. Örülhetnél, hogy szóba áll egy ilyen kis fruskával.

- Fejezd be, jó?! Vagy még visszalépek.

- Na, azt próbáld meg, apád ellátná a bajodat.

Elza megvetően végignézett az anyján.

- Milyen emberek vagytok, he?! Még a lelkedet is eladnád az ördögnek.

- Te lány, vigyázz a szádra!

- Hagyj békén!

Azzal Elza bement a szobába...

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Mikor hazaért, a falnak támasztotta a kerékpárt és bement a konyhába. Az anyja már türelmetlenül várta.

- Na, mit mondott? Mondd már!

Elza leroskadt az asztalhoz, egy kopott hokedlire.

- Adnál egy pohár vizet?

Az anya töltött a kannából és a lányának nyújtotta a poharat, majd ő is leült mellé.

Elza megitta a vizet.

- Nincsenek jó híreim. Egy héten belül össze kell szedni százhúszezer forintot, vagy viszik a tanyát.

- De hát honnan vegyünk annyi pénzt?

- Nem tudom.

- Nem tudsz kérni valakitől?

- És kitől? Meg mikorra adnánk azt meg, hmm?

- Annyira bíztam benne, hogy mond valamit.

- Hát mondani, azt mondott… – felelte a lány gúnyosan. – Szexuális szolgáltatás fejében ideadja a pénzt. A szemétláda…

Az anyja egy kicsit hallgatott, majd megszólalt.

- Ez komoly?

- Szerinted? Viccelődnék én ilyennel?

Az asszony megragadta a lánya kezét.

- Kislányom… – suttogta. – De hisz’ akkor nálad a megoldás kulcsa.

Elza idegesen elrántotta a kezét.

- Anya! Hogy mondhatsz ilyet? Képes lennél eladni?

A nő lesütötte a szemét.

- Én megtenném… a helyedben. De nyilván nem az én szikkadt testem kell neki. Hát nem érünk ennyit neked? A testvéreid? Meg aztán, ki tudja, talán még jól is éreznéd magad. Egy finom, művelt ember.

- Úristen! A gyereked vagyok! Hogy mondhatsz nekem ilyet?!

- Fejezd be a nyafogást! Önző vagy! Nem nagy dolog, más is megteszi!

- Én vagyok önző? Ez undorító!

- Mert? Kinek hiszed magad? Tudod mit? Ne tedd meg. Legfeljebb mind az utcára megyünk. Akkor majd játszhatod az erényes madámot!

Azzal felpattant a nő és kiviharzott a kertbe.

Elza nagyot csalódott az anyjában. Miért tőle várják a megoldást? Hogy gyűlöli azt a semmirekellő nevelőapját. Miért ilyen alakokkal állt össze az anyja? Neki is ilyen jövője lesz? Csak ennyit ér ő is? Mi lesz az álmaival, a szerelemmel? Ehhez is kiváltságosnak kell lenni?

A nap hátralevő részében reménytelen helyzetén tűnődött...

Este, Gergő odabújt nővéréhez, fejét az ölébe hajtotta. Elza simogatta a kisfiú haját.

- Elza…

- Igen?        

- Anya azt mondta, hogy elvisznek minket hamarosan az intézetbe, mert nincs pénzünk. Igaz ez? Én nem akarok innen elmenni.

- Ne félj kicsim. Nem is kell. Meglátod, minden jóra fordul.

- Ez biztos?

- Szavamat adom.

- Akkor jó. Már úgy féltem.

Elza simogatta a kisöccsét, miközben tekintete a távolba révedt. Félt a holnaptól, ami számára semmi jóval nem kecsegtetett.

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!