Másnap, szombat délután, Dr. Séra Róbert kilátogatott a tanyára. Jövetelét nem jelezte, teljesen váratlanul érkezett. Ahogy az autójával megállt a ház előtt, a kapirgáló tyúkok riadtan szétrebbentek. Nehézkesen kikászálódott a kocsiból. A ház melletti diófa alatt két kisfiú játszadozott. Mindjárt gondolta, hogy Elza testvérei lehetnek. A ház előtt kifeszített zsinórra egy elhanyagolt külsejű asszony éppen ruhákat teregetett. A leparkoló autó láttán abbahagyta tevékenységét és érdeklődve fürkészte a „vendéget”.
- Jó napot! – köszönt hangosan Dr. Séra.
- Jó napot! – üdvözölte az asszony is, kíváncsisággal a tekintetében.
A férfi közelebb bandukolt a nőhöz.
- Elzát keresem.
- Mindjárt gondoltam. – vigyorgott az asszony. – Sajnos nincs itthon. Bement a városba vásárolni. – felelte. – Nem is értem hol tekereg már az a lány. – tette hozzá dühösen.
A férfi egy percig tanácstalanul állt.
- Asszonyom, megtenné, hogy…
- Eszter… – vágott közbe a nő. – Csak hívjon Eszternek. – mosolygott.
- Tehát, Eszter. Megtenné, hogy átad egy csomagot Elzának?
- Hát persze. – felelte negédesen. – De miért nem kerül beljebb? – majd választ sem várva, a ház felé fordult és teli torokból bekiáltott.
- Sándor! Sanyi-i-i! Gyere már! Vendégünk jött!
Az ajtóban egy borostás férfi jelent meg, tántorogva.
- Mit abajogsz mán? Mi bajod van? – majd, ahogy nekidőlve az ajtófélnek megpillantotta a látogatót, folytatta. – Mit akar itt ez az alak?
- Ne legyél tiszteletlen! – csitította a felesége. – Ő Elza kedves ismerőse.
- És? Mi közöm van nekem ahhoz?
Eszter elpirult.
- Ne is foglalkozzon vele. – fordult a látogatóhoz. – Kicsit bizalmatlan, de nem rossz ember. Na, jöjjön hát beljebb!
- Nem, köszönöm. – felelte Dr. Séra, akinek éppen elég volt már az ismerkedésből. Egy csöppet sem volt kíváncsi a lány családjára. – Inkább odaadnám a csomagot. – és a kocsi hátuljához lépett.
- Persze, persze. – felelte az asszony izgatottan.
A csomagtartóban egy méretes kartondoboz feküdt.
A nő ismét a férje felé fordult, s rárivallt.
- Mit állsz ott?! Gyere mán és segíts az úrnak!
Sándor engedelmesen a kocsihoz botorkált és átvette a csomagot. Időközben a gyerekek is közelebb gyűltek. Kíváncsian leskelődtek az autó utasterébe.
- Hű, de szép autó! – ámuldozott Gergő.
- Beülhetünk? – kérdezte Ádám fellelkesülve.
- Majd legközelebb. – felelte Dr. Séra. – Most sietek. – azzal beült az autóba.
Rápillantott a két csillogó szemű kisfiúra. Igazán kedves pofijuk volt. Benyúlt a kesztyűtartóba és kivett egy tábla csokit.
- Szeretitek?
A két gyerek bólintott.
- Akkor fogd. – nyújtotta oda Gergőnek. – De aztán oszd el az öcséddel igazságosan! Rendben?
- Igen. – felelte a fiú. – Köszönjük! – mondták, ezt már kórusban.
- Szívesen. Viszontlátásra! Szevasztok! – csukta be a kocsiajtót.
- Viszlát! – köszönt mosolyogva Eszter, és kezével még búcsúzóul intett is.
Dr. Séra megfordult a kocsival és kihajtott az útra. A visszapillantó tükörből látta, amint a nő, férjét követve, bemegy a csomaggal a házba. „Milyen szánalmasak”, gondolta magában…
Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!
