Miután kiértek a parkolóba, beültek az autóba. Dr. Séra lassan kigördült az útra. A lány a sötét ablakon bámult kifelé. Alig várta már, hogy hazaérjen.
- Miért nem fejezted be az iskolát? – törte meg a csendet a férfi.
- Mit érdekli az magát? – kérdezett vissza hűvösen.
- Mi lenne, ha tegeznél, amikor az irodán kívül vagyunk. Azok után, ami… khm… köztünk történt, hülyén fest ez a magázódás.
- Nekem mindegy. – rántotta meg a vállát Elza. – Ahogy tetszik.
- Jó. Akkor, válaszolnál? Kíváncsi természet vagyok.
- Gondolom, egy ilyen okos ember magától is kitalálja, hogy miért nem. – felelte gúnyosan, anélkül hogy az ügyvédet egy pillantásra is méltatta volna. – Elég csak megnézni, hogy hol élek. Nyilvánvaló, hogy nem volt rá pénz.
A férfi a lányra pillantott.
- Tudod, hogy nagyon szép vagy? Sokra vihetnéd még, ha kedvesebb lennél.
- Mit akarsz ezzel? – nézett a lány dühösen a férfira.
- Azt, hogy keveseknek adatik meg ez a páratlan külső. – felelte higgadtan. – Ha okos vagy, kamatoztathatod ezt az adottságodat. Nem kellene nyomorban élned. Nem te lennél az első.
- Nem vagyok szajha!
- Valóban? – vigyorgott Dr. Séra.
Elzát felmérgelték a férfi szavai. Arca kipirult. Az ügyvédnek dühösen is nagyon tetszett a lány.
Bekanyarodtak a tanyabejáróra. A ház száz méterre feküdt a műúttól.
- Állj meg itt. Innen inkább gyalog megyek.
Dr. Séra lefékezett, a lány pedig kipattant az autóból.
- Ezt ne felejtsd itt. – nyújtotta a fehérneműt tartalmazó zacskót Elzának.
Ő azonban csak nézte, de nem nyúlt érte.
- Még szükséged lesz rá. – tette hozzá az ügyvéd.
A lány habozott még egy kicsit, majd kirántotta a szatyrot Dr. Séra kezéből.
- Még egy kis csókocskát sem kapok? – csücsörített a férfi.
Elza dühösen becsapta a kocsiajtót. Az ügyvéd csak mosolygott. Hátramenetbe tette a sebességváltót és kifordult a kövesútra. Azután fokozatosan gázt adva elindult a város irányába.
A lány megkönnyebbült, ahogy az autó távolodott. Komótos léptekkel elindult a tanya felé.
Belépve a konyhába, részeg apja látványa tárult elé, aki az asztalra borulva, horkolva aludt.
Csendesen osont be a szobába. Anyja még ébren volt.
- Megjöttél? – kérdezte.
- Hagyj békén. – felelte Elza.
Az asszony jobbnak látta, ha eleget tesz lánya kérésének, így nem szólt többet. Magára hagyta, visszavonult saját hálójába. Elza ledobta a fehérneműs zacskót az ágya mellé, majd átöltözött pizsamára. Odalépett az alvó testvéreihez, akikkel egy szobában aludt. Adott egy-egy jóéjt-puszit az arcocskájukra.
- Elza? – nyöszörögte félálomban Gergő.
- Pszt… Aludj csak. – felelte a lány, majd ő is bebújt az ágyába.
Magára húzta a paplanját. Nehezen tudott elaludni. Sokáig kavarogtak a fejében a gondolatok. Fülében csengtek még az ügyvéd szavai. Végül, hosszas forgolódás után, álomba szenderült...
Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!
