EROMANTIKA

Elza néhány óra múlva visszaérkezett a kért iratokkal. Félénken bekopogott az iroda ajtaján. Dr. Séra kellemetlen, reszelős hangján felhorkant.

- Tessék!

- Most nem alkalmatlan? – dugta be a lány a fejét az ajtón bizonytalanul. Az ügyvéd felnézett az aktáiból.

- Gyere csak, gyere. – sürgette a lányt, miközben felállt és ismét a kanapéhoz lépett. Elza becsukta az ajtót és közelebb lépett, majd a papírokat átnyújtotta „jótevőjének”.

- Ülj csak le!

A lány engedelmesen helyet foglalt, és figyelmesen fürkészte az ügyvéd arcát, aki az iratokba mélyedve leült mellé. Miközben átfutotta a papírokat, kezét ismét a lány combjain pihentette.

- Ühüm… Igen… Ühüm… – mormogott olvasás közben. – Nincs olyan nagy baj. – nyögte ki végül és kezét feljebb csúsztatta a lány combjain, a szoknya alá.

Elza összeszorította a lábait. A férfi persze ezt észrevette, arca idegesen megrándult. A lány ölébe ejtette az iratokat, felállt és beült az íróasztala mögé.

Hangja már közel sem volt olyan barátságos, mikor megszólalt. Hivatalos volt és kimért.

- Igen. A szerződés hiteles. De van egy záradék, ami szerint, ha az apja egy héten belül rendezi a tartozását, ami a kamattal már száztízezerre rúg, akkor a tanya a maguké marad. Persze, ehhez még hozzájön tízezer forint, ami az én illetékem… khm… a tanácsadásért és az ügyintézésért, persze ha igényled.

Elzának elkerekedett a szeme.

- Hogy mennyit? De hát honnan vegyek elő annyi pénzt? Istenem, mit csináljak most? – kérdezte kétségbeesve.

- Én tudnék esetleg segíteni. – felelte az ügyvéd, miközben végigmustrálta a lányt és megtörölte kézhátával a szája szélét.

Elzát rossz érzés kerítette hatalmába.

- Valóban? – kérdezte remegő hangon.

- Oda tudnám adni azt a pénzt, persze nem ingyen. Bizonyos ellenszolgáltatásért cserébe. – dőlt hátra a székében, miközben izgatottan méregette a lányt.

- Ezt hogy érti?

- Szerinted? Soha sem tudnád megadni azt a pénzt. Sehol nem kapnál hitelt sem. Így mindketten jól járnánk. Igazán gusztusos vagy. Meg aztán, nincs abban semmi rossz. Pusztán csak néhány alkalommal, mondjuk, négyszer a kedvemre teszel, és a kistesóid nem kerülnek intézetbe. Hát olyan nagy ár ez?

- Soha!

- Na, csak ne olyan nagy hévvel! Még a végén megharagszom és nincs ajánlat. Holnap reggelig gondolkozhatsz, utána már nem tartom fenn a lehetőséget. És most menj, ne rabold a drága időmet.

Elza összetörten hátrált az ajtó felé. Miután becsukta az ajtót, szinte futva hagyta el az irodát. „Micsoda szemét alak!”, dühöngött magában...

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

- Valami baj van?

Elza ismét sírva fakadt.

- Elnézést. – mondta és ki akart szaladni az irodából, de a férfi megfogta a csuklóját és visszatartotta, majd a zsebébe nyúlt és egy zsebkendőt nyújtott a lány felé.

- No-no, kislány. Tessék, mondd csak el mi bánt. Valami gond van a munkával?

Elza szipogva nyúlt a zsebkendőért.

- Köszönöm. – mondta, miközben megtörölte a szemeit. – Nem, a munkával semmi gond. Remélem, ön is elégedett velem.

- Akkor, mi a baj? – faggatta tovább az ügyvéd.

- Otthoni problémák. Bocsánat, nem fordul többet elő.

- Ugyan már. – folytatta a férfi. – Mondd csak el, talán segíthetek.

- Nem akarom a bajaimmal terhelni. – felelte Elza pironkodva.

- Na, gyere csak és ülj le. – mondta Dr. Séra barátságosan, majd miközben leült a bőrkanapéra, kezét maga mellé téve intett a lánynak, hogy foglaljon helyet mellette. A lány restelkedve leült a munkaadója mellé.

- Így már más. Na, ki vele, milyen bánat nyomhatja a szívét egy ilyen virágszálnak?

- Nem is tudom hol kezdjem. Nagyon szégyellem.

- Na, csak bátran. – biztatta a lányt.

- A nevelőapám… Iszákos egy ember. Mindig nehezen éltünk meg. Anyám beteg. Van két öcsém. Mióta dolgozok, azóta kicsit könnyebben élünk. De az apám… Már hitelbe ivott. Most pedig aláírt a kocsmárossal egy váltót. Elveszítjük azt a rossz kis tanyát. Másnak nem nagy érték, de számunkra a minden. Mi lesz velünk? Mi lesz a testvéreimmel? Nem kerülhetnek intézetbe! – és ismét potyogni kezdtek a könnyei.

Az ügyvéd megpaskolta a lány térdeit, majd a kezét annak combján felejtette. Elzának hevesen kezdett verni a szíve, de nem mert tiltakozni a túl bizalmas érintés ellen. Ránézett a férfira, aki úgy tűnt, mintha észre sem vette volna hová is tévedt a keze. Arca erősen gondterheltnek tűnt, mint akit komolyan foglalkoztat a lány problémája. Elza el is bizonytalanodott, megszégyellte magát, hogy félreértette a férfi baráti gesztusát, mikor az azon igyekszik, hogy segítsen neki.

- Várjunk csak. Nem hiszem, hogy nem lehet segíteni a bajon. Ha látnám azt a szerződést, kitalálhatnánk valamit.

- Tényleg? – csillant fel a lány szeme.

- Hát persze. – felelte Dr. Séra és megszorította a lány combját. Majd kezét felemelte és letörölte a lány arcáról a könnyeket. Ahogy kezét visszahúzta, megérintette a lány melleit. Elza összerezdült, de úgy gondolta, csak véletlen volt. Az ügyvéd rámosolygott.

- Hozd csak be a szerződést meg a tanya papírjait. Meglátom, mit tehetek.

Elza felállt.

- Most?

- Hát persze. Fontos az ügy, nem?

A lány bólintott.

- Akkor nyomás! – és játékosan megpaskolta a lány fenekét.

Elza megkönnyebbülten hagyta el az irodát. Segítséget talált. Bár furcsa az ügyvéd stílusa, de – gondolta, – biztos még a gyereklányt látja benne.

Nem vette észre, ahogy a férfi kéjsóvár tekintetével végigkíséri, miközben megnyalja a szája szélét…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Kovács Elza alig volt húszéves. Mezőegyházától úgy hat kilométerre élt szüleivel, egy komfort nélküli tanyán. Az épület roskadozott, oldala imitt-amott megtapasztott. A tető egy helyen megroggyant az elmúlt télen a hó súlya alatt. Nem volt bekötve a villany, egy kis generátor fejlesztette az áramot. Életkörülményeik nem a XXI. századot tükrözték.

Nevelőapja, Berecz Sándor züllött alkoholista, aki az alkalmi munkáiból megkeresett pénzt a kocsmába hordta. Anyja, Hajdú Eszter, aki tizenkét évvel fiatalabb volt férjénél, még csak negyvenkét éves, de ötvenkettőnek is kinézett. Mostoha életkörülményeik és tüdőbetegsége felőrölte az asszony szervezetét. Időnként erősen fulladt, zihálva kapkodta a levegőt. Gyógyszereit nem szedte rendszeresen.

Elzának két kisöccse volt, Ádám még csak hat éves, Gergő pedig nyolc. Bár csak féltestvérei voltak, mindennél fontosabbak voltak számára, életébe csak ők hoztak egy kis fényt. Korán megtanulta mi is az a nélkülözés. Gyakran éheztek és fáztak. Télen egy helyiségbe húzódtak össze, amit egy kályhával fűtöttek fel.

Már egész kisgyermekkora óta segítenie kellett az anyjának. Iskola után hazakerékpározott és a tanya körüli munkákhoz fogott. Kiskertjükben megtermesztették a szükséges zöldségféléket. A tanya körül néhány lábasjószág szaladgált. Volt egy kecskéjük, mely tejjel látta el a családot. Ez a kis háztáji szinte a megélhetést jelentette számukra. Anyja, betegségénél fogva, nem igazán bírta már a fizikai munkát, így egyre több feladat a fiatal lányra hárult. Mire elvégzett, már sötétedett és áram híján a tanulásra már nem tudott elég időt fordítani.

Nevelőapja tíz éves korában cseppent az életükbe, miután édesapja egy szó nélkül lelépett. Az sem volt különb ennél az embernél, talán csak annyival, hogy tőle nem kapott verést.

Szeretett iskolába járni. Igyekezett a tudást még az órán magába szívni. Csodálattal nézte a vele egykorú lányokat, akik szép ruhákban jártak. Szeretett volna velük barátkozni, de ócska, mások által levetett öltözéke miatt nem álltak vele szóba. Messziről nevetgéltek rajta, illetve kényesen biggyesztett szájjal kritizálták megjelenését, de ő ennek ellenére nem haragudott rájuk. Szégyellte magát kinézete és nyomora miatt. Különbnek érezte az osztálytársait magánál, pedig szépsége így is megmutatkozott. Rendkívül szép, lágy vonásai voltak. Szemöldöke kecsesen ívelt, kék szemei tisztán ragyogtak. Ajkai teltek, húsosak. Bőre hibátlan. Világosszőke haja lágyan hullámzott, a nappali fényben aranyként ragyogott. Termete sudár, alakja karcsú volt.

Egyetlen barátnője volt, Kardos Szilvia, aki a szomszéd tanyán nevelkedett, igaz, ő nem olyan mostoha körülmények között. Szerető család vette körül, és azért az anyagi javakban sem nélkülöztek. Gazdagok nem voltak, de elérhető volt számukra mindaz, ami az alapvető élethez szükséges volt.

Azonban, ahogy Elza betöltötte a tizennyolcadik életévét, szülei kivették az iskolából és dolgozni küldték, pedig már csak egy év hiányzott az érettségihez. Szükség volt a kenyérkeresőre, hisz’ apja a jövedelmét a torkán eresztette le, anyját pedig tanulatlansága és teherbírásának csökkenése nem tette alkalmassá, hogy munkába álljon. Két kisöccsét pedig taníttatni, etetni kellett. Elza szomorú volt, hogy az iskolát félbe kellett hagynia, de belátta, hogy szükség van a keresetére. Alkalmi munkái voltak, nyáron pedig napszámban dolgozott. Fél éve, a Munkaügyi Központ segítségével lett takarítói állása egy ügyvédi irodánál. Jól érezte ott magát. Munkáját lelkiismeretesen végezte, végre tudott venni magának néhány ruhát is. Kevéske fizetéséből próbálta testvérei számára biztosítani az alapvető szükségleteket.

Egy jól menő ügyvédnél, Dr. Séra Róbertnél dolgozott. Igyekezett kerülni a férfit, akinek a tekintetében volt valami ijesztő, borzongató. Pedig az soha nem beszélt vele, de ő mégis viszolygott tőle. Negyvenöt év körüli volt, erősen kopaszodó. A jómód rányomta bélyegét külső megjelenésére, hisz’ volt rajta jócskán plusz kiló. Arca behízott, bőre zsírosan fénylett.

Egy nap, mikor az ügyvéd belépett az irodába, észrevette, hogy Elza szemei pirosak. Látható volt, hogy nemrég sírt. Megszólította a lányt…

Ismerd meg Alice Miller már megjelent regényeit is!

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy megpróbáljam minél szélesebb olvasói körhöz eljuttatni írásaimat. Erotikus regényeket írok immár két éve, de kiadót nem találtam hozzá, mivel mind egy szálig a nyugaton (mesterségesen) befuttatott, angolszász egy-kaptafa pornót propagálják, a hazai írókat – kivéve, ha celeb az illető – ignorálják, reménytelen magánkiadásokba hajszolják, vagy arra ítélik, hogy művük szövegfájlként, a számítógépük egy eldugott mappájában „öregedjen” meg, olvasatlanul. Én lelkesen belevágtam a fejszémet a magánkönyvkiadás mamutfenyőjébe, de beletörni látszik. Az első két regényemet jelentettem meg így, de terjeszteni nem tudom, elajándékozgatni pedig elvből nem fogom! Arra gondoltam, hogy keletkezésük sorrendjében következő, harmadik regényemet részletekben, blog-bejegyzések formájában közzéteszem, s így – persze kellő tetszés esetén – talán tudok egy kis hírverést csapni a már megjelent könyveimnek, illetve az értékesítésükre létrehozott webshopnak is. Hozzáteszem, a lehetetlen hazai körülmények sem vették el a kedvem az írástól, már javában dolgozom az ötödik erotikus regényemen, mert még mindig hiszem, hogy vannak e hazában potenciális olvasóim, épp csak idáig nem sikerült eljutnom hozzájuk. Minden kedves erotikabarátnak jó szórakozást kívánok!

Alice Miller