EROMANTIKA

Két óra múlva már karöltve, egy párt alkotva a hipermarketben sétáltak, hogy bevásároljanak a másnapi ebédhez. De alig léptek még be az üzletbe, már rögtön az első soron Csaba egy ismerősével futottak össze. Egy fekete, hosszúhajú lány válogatott a zöldségek között. Teltebb volt Elzánál, de női szemmel is rendkívül vonzó és elegáns. A férfi, mintha Elzáról egy pillanatra megfeledkezett volna, a nőhöz lépett, s arcán sármos mosollyal leszólította.

- Szia, Szandi!

A nő megfordult, arca felderült Csaba láttán.

- Szia! Rég nem láttalak. – azzal kezét a férfi vállára téve, puszival is üdvözölték egymást. Elza kínosan érezte magát, jelenlétét teljesen figyelmen kívül hagyták.

- Mi van veled? – kérdezte Szandi, miközben a Csaba mögött tétovázó lányra pillantott.

- Semmi különös. De egyszer igazán összefuthatnánk. – válaszolta.

- Igazad van. Akkor, remélem, hamarosan látlak.

- Úgy legyen. – felelte Csaba, majd odahajolt, s megpuszilta Szandit, aki aztán megindult a bevásárlókocsijával a tejtermékek felé.

Elzát elöntötte a féltékenység, ugyanakkor sértődöttséget is érzett, hogy a fiú őt be sem mutatta, teljesen levegőnek vették. De nem akarta érzéseit kimutatni. Csaba pedig, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, átkarolta és szájon csókolta a lányt, aki ettől egy kicsit megnyugodott és kétségei is oldódtak.

- Ki volt ez? – kérdezte, nyugalmat erőltetve a hangjára.

- Csak egy régi jóbarát. Jókat szoktunk dumcsizni, meg ökörködni. Bírom a csajt, jó fej.

- Bizonyára.

- Na, cicám, akkor mit akarunk venni? Mit főzöl nekünk holnap ebédre? – váltott témát Csaba.

- Mit szeretnél? – kérdezte Elza, kicsit jobb kedvre derülve.

- Lássuk csak… Pörkölt?

- Rendben van. Akkor irány a húspult…

Ismerd meg a már kiadott regényeimet is!

Csaba finom mozgásba kezdett, majd egyre szaporábbá váltak mozdulatai. Mindketten nyögdécselve adták át magukat az egyesülésnek. Az aktus közben hevesen csókolóztak. A lány belekapaszkodott a férfi széles hátába és, egy-egy erőteljesebb lökésnél, körmeit belemélyesztette. Nem volt durva, de a partnerét újabb és újabb kemény behatolásra ösztönözte vele.

Közeledett a kéj, melyet Csaba már nem tudott tovább visszatartani, bármennyire is szerette volna még a lány teste által nyújtott gyönyört tovább élvezni. Heréi megfeszültek, majd összerándulva kipréselték tartalmukat, mely hatalmas erővel ürült ki a lány vaginájába. Hangosan felnyögött, és még egyszer tövig tolta péniszét Elza barlangjának mélyére, mely ellenállás nélkül fogadta magába a méretes „szerszámot”.

Mindketten hangosan felnyögtek, ahogy a csúcsra értek. Az érzés robbanásszerűen tört fel bennük, mely minden egyes szívdobbanásukkal terjedt szét testük összes zugába. Lassan ellazultak izmaik és gyengéd csókolózás után szétváltak. Az elernyedt hímtag méretét vesztve kicsúszott kéjbölcsőjéből.

Csaba lefordult a lányról, aki fejét a mellkasára tette. A férfi pedig finoman simogatta hosszú, selymes haját. Lehunyt szemmel feküdtek, így élvezve még a kábulat utolsó pillanatait.

Elza számára ezek a boldogság pillanatai voltak. Felülíródtak a rossz szexuális élményei. Soha sem gondolta, hogy ez ilyen jó is lehet.

Első élményei egy kamasz fiúval estek meg, aki szintén tapasztalatlan lévén nem hozott emlékezetes pillanatokat a lány számára. Próbálkozásaik, mert azok csak annak voltak mondhatók, csupán néhány alkalomra tehetők. Elza csalódott volt. Másmilyennek képzelte a szexet, de – mondhatni, – nem érzett semmi különöset. Az ügyvéddel szerzett negatív élmények pedig majdhogynem minden illúziót leromboltak benne.

De most megtörtént az áttörés. Ez volt, amire vágyott, ilyesmiről ábrándozott. Az pedig fel sem merült benne, hogy ezt még fokozni is lehet. Hát mégis csak megtörténhet vele a jó! Talán mégsem kell kiváltságosnak lenni a szerelemhez!

Újra felvillant benne a remény, hogy van számára jövő, hogy jobb sorsra érdemes. Itt, Csaba mellett, másnak érezte magát. Nem csupán egy szerencsétlen család sarja volt, hanem nő lehetett. Igazi, hétköznapi átlagember, akinek szívében csodálatos érzés éledezett…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Csaba ekkor fölállt a fotelből és ölbe kapta a törékeny teremtést. Elza elgyengülten omlott a karjaiba. A férfi az ágyhoz lépett vele, azután óvatosan letette. Gyors mozdulattal kibújt az ingjéből és a lány mellé heveredett.

Elza csodálattal szemlélte az izmos felsőtestet, melyet tenyerével lágyan végigsimított, miközben Csaba fölé hajolt, hogy puha ajkaival is felfedezhesse. Lágy csókokkal szőtte be a férfi mellkasát. Nyelvével csiklandozta, majd finoman harapdálta, végighaladva egészen az ágyékáig.

Csaba libabőrös lett, pénisze megkeményedett nadrág-általi fogságában. Kezei vándorútra keltek, hogy végre tapinthassák a lány testének domborulatait. Tenyerét végigcsúsztatta a melleken, a karcsú derékon, majd a csípőjénél kicsit megtorpant és a pólóját a szélénél megragadva, finoman lesegítette a lányról.

Végre, most már csupasz valójában is megpillanthatta. Pont, ahogy elképzelte. Bőre hibátlan, selymes. A mellei szabályosak, kerekek, mint két kívánatos alma. A rózsaszín bimbók szinte igézően hívogatóak voltak. A férfi, behódolva a mágikus csábításnak, a lányt hátára döntötte, megmarkolta kebleit, melyek lágyan simultak a tenyerébe. Egy pillanatra Elza arcára pillantott, akit még szebbé tett az izgalom, majd ajkaival rátapadt a mellbimbójára. Nyelvét körbefuttatta rajta, majd finoman szívogatta. „Éhsége” azonban nem szűnt, egyre csak fokozódott benne a vágy, hogy végre ezt a gyönyörű testet magáévá tehesse.

Elza teste izzott, Csaba teljesen felkorbácsolta benne a szenvedélyt. Övé akart lenni, vágyott rá, hogy az „kizsákmányolja” a testét. Szinte feltálalta bájait a partnerének, aki mohón rá is vetette magát.

Együtt sikeresen megszabadultak a lány rövidnadrágjától, apró kis alsóneműjétől. Most már teljesen meztelenül feküdt, izgalomtól remegve. Látta a férfin, hogy őt is megállíthatatlanul hajtja a vágy. Ez elégedettséggel töltötte el, ugyanakkor ösztönzőleg is hatott rá.

Tekintetük egy pillanatra találkozott, majd Csaba szájával most már Elza szeméremajkait kényeztette. A lány felsóhajtott, a férfi pedig nyelvével kutakodni kezdett az érzékeny testrészen. Finoman végigjárt minden kis zugot, majd a csiklóra csúszva finom játékba kezdett vele. Elza teste vonaglott a csodálatos érzéstől. Nemi szerve egyre sikamlósabbá vált. Halkan nyögdécselt, biztatólag hatva a folytatásra.

Csaba nem bírta tovább tartóztatni magát, hímtagja egyre jobban követelőzött, heréi feszültek tartalmuktól. Kiszabadította péniszét és bevezette a lány tátongó nemi szervébe. Felnyögött, ahogy a hüvely, bársonyos falával, körbefogta hímvesszőjét.

Elza lábaival átölelte a férfi csípőjét.

- Ahh! – szökött ki belőle a sóhaj, mikor Csabi beléhatolt.

- Nem lesz baj? – kérdezte a férfi lihegve.

- Nem. Szedek tablettát. – válaszolta kábulatában Elza…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

- Figyelj! Maradj itt pár napot. Legalább amíg kitaláljuk, hogy mi lesz. Keresünk munkát.

- Nem. Ezt nem fogadhatom el. Így is olyan sokkal tartozom neked. Ráadásul nem is vagyok neked senkid. – szabadkozott a lány.

- Nézd, azzal, hogy elhívtalak, úgy érzem, tartozok ennyi felelősséggel érted.

- Nem. Nem tartozol semmivel. Én vagyok a te adósod. Reggel elmegyek.

- Ugyan! Ne csináld már. Engedd, hogy segítsek. Ha másért nem, hadd legyen valami jó cselekedetem.

- Tényleg nagyon rendes vagy, de…

- Ez a beszéd! Akkor ezt megbeszéltük. Holnap délelőtt dolgom van, de délután segítek. Meglátjuk, akad-e valami a környéken.

- De én…

- Nem kell hálálkodni. Edd még meg azt a kis pizzát.

- Köszönöm. – suttogta Elza könnyes szemmel és még befejezték a vacsorát.

- Gyere. – állt fel az asztaltól Csabi. – Megágyazok a nappaliban, a kihúzhatós kanapén, ha úgy megfelel.

- Persze, nekem tökéletes lesz.

Miután elrendezték Elza ideiglenes lakosztályát, Csaba vonult el a fürdőszobába. Nem időzött annyit ott, mint a lány, nem akarta vendégét sokáig magára hagyni. Mikor végzett, a nappali felé vette az irányt. Az ajtó csukva volt. Bekopogtatott. Várt egy kicsit, de nem jött válasz. Óvatosan megnyitotta az ajtót és bekukucskált. Kellett néhány másodperc, míg szeme megszokta a félhomályt. Az előszobából és az utcáról beszűrődő fény egészen megvilágította a szobát. Csend volt bent. Elza aludt. Háttal fordult az ajtónak, egyik lábát keresztülvetve a takaróján. Jól körvonalazódott az alakja. Most zavartalanul szemügyre vehette a lányt. Hosszú, kecses lába volt, mely a gazelláéra emlékeztette. Hálóruhája egészen felcsúszott, így láthatóvá vált a formás feneke. Csaba nem volt benne biztos, hogy a lányon volt-e bugyi. Ilyen fényviszonyok mellett nem tudta kivenni. Nagyot nyelt. Szemeivel tovább vizslatta kerek csípőjét, keskeny derekát, gömbölyű vállát. Szőke haja, ahogy a párnán szétterült, úgy festett, mint a kalászos búzamező. Kedve lett volna megérinteni, tenyerével végigsimítani testének minden domborulatát, de be kellett még érnie ezzel a lopott pillanattal, amikor tekintetével pásztázhatja ezt a gyönyörködtető „tájat”. „Majd”, gondolta és halkan becsukta az ajtót…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

A helyiség apró volt, de szép. Mályvaszínű csempével volt burkolva. A kád mellett volt a mosdókagyló, vele szemben a mosógép, mellette pedig egy keskeny fürdőszobaszekrény. Elza kinyitotta az ajtaját, a felső polcon törölközők tornyosultak, ahogy azt Csabi mondta. Leemelte a legfelsőt és becsukta a szekrényt. Önkéntelenül is arcához emelte a törölközőt, mely puha volt és illatos. Felakasztotta a fogasra és megnyitotta a csapot. Közben levetkőzött. Kicsit izgult, nehogy a férfi rányisson. Hallgatózott. A szobából halk zene szűrődött be. Beleült a kádba. Testét kellemesen átjárta a meleg víz. „Milyen isteni érzés!” Elzárta a csapot és nyakig merült a simogató habokban. Egészen ellazította. Lehunyta a szemét és néhány percig csak mozdulatlanul feküdt. Aztán lassan mosakodni kezdett. Mikor végzett, nem volt kedve kiszállni, így hát relaxált még egy kicsit a kádban. Csengettek. A lány összerezzent. Rövid beszélgetést hallott, majd ajtócsukódást.

- Elza, megjött a pizza! – hallotta kintről.

- Máris megyek! – válaszolta, azzal gyorsan kipattant a vízből.

Néhány perc múlva már felfrissülten lépett be a szobába.

- Hol vagy? – kérdezte.

- A konyhában. – így hát Elza is arra vette az irányt.

Csaba már megterített. Rápillantott a lányra. Igazán szemrevaló volt, szívesen legeltette volna rajta még a szemeit, de nem akart illetlen lenni. A bő hálóing sejteni engedte domborulatait, hossza pedig inkább egy pólónak felelt meg, mint hálóingnek. Ő azonban már elég rutinos volt, így meg tudta őrizni hidegvérét.

- Gyere, ülj le. Azt hittem, már belefulladtál a kádba.

- Ne haragudj, csak annyira jól esett.

- Nem azért mondtam. Én is szeretek időzni a meleg habokban, főleg, ha van a kádban társaságom is.

Elza zavarba jött, amin Csaba jót derült magában.

- Lássunk hozzá, amíg még meleg. Jó étvágyat!

- Viszont kívánom!

Pár falat után ismét Csaba szólalt meg.

- Na, milyen?

- Hmm… Nagyon jó. – felelte a lány.

Rövid habozás után Csaba csak feltette a kérdést. Bár megfogadta magában, hogy nem faggatózik, túlságosan furdalta a kíváncsiság.

- Elmondod, hogy mi elől menekülsz?

Elza nagyot nyelt. Hirtelen nem tudta mit feleljen, de úgy érezte „jótevőjének” tartozik némi válasszal.

- Hát, mit is mondhatnék erre. Tudod, én elég szegény körülmények között nőttem fel. Apám elhagyott minket. Lett egy mostohaapám, aki egy iszákos barom. Gondolom, nem kell részletezni. Anyám pedig… Na, hagyjuk. Elég róla annyi, hogy egy gyenge jellem. Még a sulit sem fejezhettem be, pedig már csak egy év hiányzott. Egyszer csak elegem lett mindenből. Nem tudom mi lesz velem, de azt tudom, hogy mi lesz akkor, ha velük maradok. Ezt pedig nem akarom.

- Ezt értem. De akkor sem szaladhatsz fejjel a falnak. Miből gondolod, hogy lesz munkád? Ne haragudj, nem akarlak megbántani, de végzettség nélkül nagyon nehéz.

- Tudom. De majd csak lesz valahogy.

- Ez még így édes kevés. Miből gondolod, hogy így jobb lesz? Mit csinálsz, ha nem találsz munkát? Hazamész?

Elza nem felelt. Nem tudott rá választ adni. Ezeket a kérdéseket szándékosan nem tette fel magának, mert félt, hogy elbizonytalanodik. Félt attól, hogy elveszíti a remény utolsó szikráját is. Most pedig, hogy Csaba szembesítette a nehézségekkel, úgy érezte, hatalmas súlyokat rakott a vállára…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Beléptek az ajtón. Csaba egy kétszobás lakótelepi lakásban lakott, ami Elza számára már pazar luxust jelentett. Világos volt, szemben tanyasi otthonával, ahol a kicsi ablakokon alig áramlott be valami fény. A bútorok, a szőnyegek modernek voltak és ízlésesek, a konyha, a fürdőszoba kicsi volt, de Elzát így is lenyűgözte. A lakásban elég nagy volt a rendetlenség és egy kis takarítás is ráfért volna, de a lány ennek ellenére is otthonosnak találta. Beléptek a nappaliba. Csaba kicsit zavartan kezdte kapkodni a foteleken széthagyott ruhadarabjait.

- Bocs’ a kupiért, ha tudom, hogy vendégem lesz, elpakoltam volna.

- Hagyd csak. – mosolygott a lány. – Nincs miért szabadkoznod, én vagyok az, aki ide pofátlankodott.

- Azt hiszem, ezt már megbeszéltük. Én hívtalak meg téged. Ülj csak le. – mutatott a felszabadított fotelre. Azzal a kezébe fogott ruha-halommal átsietett a másik szobába. Elza leült a fotelbe, mely kényelmet nyújtva ölelte át a hátát. Kimerült volt, most érezte csak igazán, hogy mennyire megviselték az elmúlt napok eseményei.

Csaba néhány perc múlva visszaérkezett egy palack üdítővel és poharakkal. Kérdezés nélkül töltött, majd a lánynak nyújtotta, aki nem is kérette magát.

- Köszönöm. – majd rögtön cseresznye-ajkai közé emelte a poharat és szemét lehunyva ivott.

Jól esett neki a hűs üdítő, szinte simogatóan hatott a kiszáradt torkára. A fiú elmélyült a pillanatban. Ismételten megállapította magában, hogy gyönyörű ez a lány.

- Gondolom, éhes vagy.

Elza szégyellősen bólintott.

- Remek. Én is az vagyok. Mit szólnál, ha rendelnék egy pizzát?

A lány megvonta a vállát.

- Miattam nem kell.

- Ugyan, én gyakran azt hozatok vacsorára. Szóval? Milyen legyen?

- Én még nem ettem túl sokszor. Nem nagyon tudom milyenek vannak.

- Oké. Akkor bízd csak ide. Mit szólnál a csirkemájashoz?

- Nekem jó.

- De biztos?

- Persze. – mosolygott a lány.

Csaba előkapta farzsebéből a mobiltelefonját és sebtében leadta a rendelést.

- Háromnegyed óra múlva hozzák. – közölte, miközben letette a telefont. – Addig, ha gondolod, nyugodtan fürödj meg. – folytatta. – Már csak azért mondom, – tette hozzá, – mert látom, hogy fáradt vagy.

- Valóban, az jól esne.

- Akkor menj csak. Tiszta törölközőt találsz a mosdó melletti szekrényben.

- Köszi. – válaszolta hálásan Elza, majd táskájából elővette a tusfürdőjét, a hálóingét és bizonytalanul elindult. – Melyik ajtó is az?

- Ja, bocs’. Itt rögtön, velünk szemben. Mellette a WC, itt mellettünk a másik szoba, a bejárattal szemben pedig a konyha van. Ne aggódj, itt nem tudsz eltévedni.

- Ja, igen. Mikor bejöttünk, láttam, hisz’ nyitva volt az ajtaja, csak egy kicsit össze vagyok zavarodva. – szabadkozott.

- Ne is törődj vele. Egyszerűen ilyen hatással vagyok a lányokra. – nagyképűsködött Csaba.

Elza elmosolyodott, aztán kiment a fürdőszobába…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

- Talán mert pont erről van szó. Ha úgy vesszük, menekülök.

- Igazán? És ki elől menekülsz? Csak nem valami nagy szerelemtől?

Elza elmosolyogta magát.

- Nem, az elől biztosan nem menekülnék el.

- Hát akkor? – kíváncsiskodott tovább Csaba.

- Inkább mi elől. Az életemtől, a múltamtól… vagy inkább a jelenemtől. – felelte maga elé révedve.

- Hű, ez így nagyon drámaian hangzik. – élcelődött Csabi.

A lány nem válaszolt, csak a fiúra emelte komor, szomorú tekintetét. Ebből az rögtön megértette, hogy Elza komolyan beszél.

- Bocs’, nem akartalak megbántani. Akarsz róla beszélni?

A lány válaszképp megcsóválta a fejét.

- Rendben. De mégis mi a terved?

- Nincs tervem.

- Nem bolyonghatsz csak úgy, cél nélkül a világban. Tudod már, hogy hol fogsz dolgozni? Hol fogsz lakni?

- Nem.

- Ez igen. Irigylem a bátorságodat.

- Ez nem bátorság. Inkább gyávaság, mert menekülök a sorsom elől. Vagy nevezzük inkább kétségbeesésnek?

Csaba hallgatott. Kis idő múlva megszólalt.

- Mindjárt sötétedik. Gyere el hozzám. Ma már úgysem jutsz semmire. Holnap pedig lesz időd kitalálni mihez kezdjél.

Elza csodálkozva nézett a férfira.

- Komolyan mondtam.

- Miért segítenél?

- Mert megtehetem. Mert jó szívem van, meg legalább lesz társaságom.

A lány ajkainak szögletéből halvány mosoly bújt elő.

- Én nem tudom a szívességed viszonozni.

- Ugyan már. Légy a vendégem, mint egy régi, kedves ismerős… mint egy barát.

- Te most komolyan beszélsz? – kérdezte Elza kételkedve.

- Hát persze. Nos, mit szólsz hozzá?

A lányt csábította az ajánlat, de kínosan is érezte magát miatta. Viszont az is igaz, hogy félelemmel töltötte el a tudat, hogy egy idegen városban, valahol egy padon töltse az éjszakát. Rövid habozás után megszólalt.

- Rendben van. Persze, ha tényleg nem zavarok.

- Szerinted, akkor hívnálak?

- Merre laksz?

- Nádváron. Tíz perc múlva indul a busz a szomszéd megállóból. Akkor mehetünk?

Elza mosolyogva bólintott, majd felálltak a padról. Csaba elvette a lánytól a táskáját, aki ettől ismét zavarba jött. Elindultak a buszhoz. Ez az éjszakája megoldódni látszott...

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Egy padon ücsörögve várakozott a pályaudvaron. Kezdetben csak céltalanul téblábolt, végül találomra egy padon letelepedett. Vegyes érzések kavarogtak benne, melyek izgalommal párosultak. Fogalma sem volt még hol fog kikötni, hol fog éjszakázni, hol fog számára megvirradni. A holnap pedig még inkább rejtély volt a számára. Nem tudta még, hogy a hirtelen jött szabadság vajon jót, vagy rosszat tartogat-e neki. Amiben biztos volt, hogy nem akar visszafordulni. Úgy döntött, rábízza magát a sors szabad áramlataira. Elfogadja azt az utat, melyet a sodrás vad hullámai jelölnek ki számára. Kicsit félt is, de bizakodott, hitt benne, hogy számára több van megírva, mint a nincstelenség pokla.

Ahogy ott üldögélt maga elé bámulva, egy árnyék vetődött rá. Lassan felemelte tekintetét, az ott álló alakra pillantva.

Egy fiatalember volt, aki mosolyogva nézett rá. Ismerte még a középiskolából. Mikor ő első éves volt, a fiú akkor volt végzős diák. Szabó Csabának hívták. Népszerű srác volt. Most is ugyanolyan megnyerő, sőt az évek alatt férfiasabbá vált, ami csak növelte vonzerejét. Csaba már az iskolában felfigyelt az egyszerű lányra, akinek szépsége szegényes öltözéke ellenére is ragyogott. Többször tett a lánynak kacér megjegyzéseket, bókokat, olykor még szóba is elegyedett vele. Persze többre nem jutottak, hisz’ a magabiztos, menő lányok mindig résen voltak, és mint egy nyüzsgő méhraj, rögtön körbezsongták a fiút, annak figyelmét magukra vonva. Egyszer Elza még egy szál rózsát is kapott Csabitól, amit az iskola előkertjéből tépett le. Mikor ezt a többi lány látta, ajkaikat irigykedve lebiggyesztették, miközben pillantásukkal villámokat szórtak a kegyben részesített Elzára. Persze, ő örömmel fogadta a csekélyke ajándékot, hisz’ rá is hatással volt a helyes fiú.

Most pedig, itt állt előtte. Magas, sportos testalkatú. Haja sötét, felzselézve. Meleg, barna szemeivel halvány pírt csalt Elza arcára. Nyakában vastag aranylánc lógott, bal fülében kis karikát viselt. Öltözéke, mint mindig, most is divatos.

- Szia! Hát te?! – szólította meg a lányt.

- Szia! Én csak itt várakozok. – felelte Elza zavartan.

- Nahát, milyen régen nem láttalak! Nem baj, ha leülök?

- Csak tessék. – mondta a lány, miközben táskáját szorongatva arrébb csúszott a padon, helyet engedve a fiatalembernek.

- Mesélj, mi van veled? – és leült mellé a padra.

Elza megrántotta a vállát.

- Nem tudok mit mesélni, nincs semmi különös.

- Hallod-e, nem vagy valami közlékeny. – mosolygott Csaba. – Hová utazol?

- Még nem tudom. – válaszolta.

- Nem tudod, vagy csak nem akarod megosztani? – faggatózott tovább a fiatalember.

- Tényleg nem tudom. – felelte Elza, miközben a férfi szemébe nézett, ami következtében érezte, hogy elpirul.

- Nem értem. Nagyon titokzatos vagy, mint aki bujkál, vagy menekül…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Elza begyalogolt a városba. Nem igazán fáradt el, hisz’ hozzá volt szokva. Még elment az iskolába, hogy búcsút vegyen a testvéreitől. Számára csak ők voltak fontosak.

Az iskolában éppen óraközi szünet volt, a gyerekek kint játszottak. Az udvart vasrács-kerítés vette körül. Elza letette a táskáját és a kerítésvasat megmarkolva tekintetével a testvéreit kereste. Először a kisebbik fiút pillantotta meg. Odakiáltott neki.

- Ádám! Ádám!

A kisfiú éppen kergetőzött a pajtásaival, de ekkor megtorpant és a hang irányába fordult. Arca felderült nővére láttán. Elza hívogatóan intett felé. Öccse nem kérette magát, habozás nélkül a kerítésnél ácsorgó nővéréhez szaladt.

- Szia, Elza! – üdvözölte lihegve.

- Szia! – mosolygott rá a lány. – Gergő hol van?

- Nem tudom. – rántotta meg Ádám a vállát.

- Keresd meg őt és gyertek ide. Nincs sok időnk. Kérlek, igyekezz, fontos mondandóm van számotokra.

Ádám bólintott, majd elviharzott. Alig tűnt el Elza szeme elől, máris felbukkant, de most már Gergővel együtt szaladt vissza a lányhoz.

- Szia! – köszönt Gergő is. – Mi történt? – kérdezte gyanakodva.

- Fiúk. Nem is tudom hogy kezdjem. Elköltözök. Búcsúzni jöttem.

A gyerekek kétségbeesetten néztek a lányra.

- De miért? – kérdezte Gergő.

- Ne menj el! – kérlelte Ádám.

- Nyugi… Muszáj elmennem. A magam ura akarok lenni. Itt semmi esélyem. Ti még ezt nem értitek.

- Visszajössz? – kérdezte Gergő félve.

- Persze… Hiányozni fogtok. De majd írok nektek, tartjuk a kapcsolatot. Rendben?

A fiúk bólintottak.

- Jól van. Okos gyerekek vagytok. – folytatta Elza. – Valamit azonban meg kell ígérnetek. Bármi is történjék, tanulni fogtok. Igen?

- Igen. – válaszolták.

- Ezt vehetem ígéretnek?

- Ígérjük. – felelte Gergő.

- Te is? – nézett Ádámra.

- Én is ígérem.

- Jól van. Akkor adjatok egy puszit, mert mindjárt becsengetnek.

A kerítéshez hajolva a rácson keresztül megpuszilták egymást. Ekkor az iskolacsengő hangosan megszólalt, órára hívva a gyerekeket. Elza még gyengéden megsimogatta a két fiú haját.

- Menjetek. Vigyázzatok egymásra! – mosolygott rájuk, mély fájdalommal a szemében.

A testvérei nehezen indultak el, de aztán futásnak eredtek, hogy csatlakozzanak a sorakozó osztályokhoz. A gyerekzsivaj lassan alábbhagyott. A kiürült udvarra csend telepedett.

Elza kézbe vette táskáját és nehéz léptekkel elindult az autóbusz-állomás felé…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Lassan kullogott a kerékpárja felé. Szeretett volna láthatatlanná válni. Úgy érezte, minden szempár rászegeződik. Pedig senkinek sem tűnt fel semmi. Főleg nem egy szerencsétlen, senki lánya. Felpattant a biciklijére és erejét megfeszítve tepert át a városon, hogy minél gyorsabban távol kerüljön attól az átkozott embertől.

Ahogy a városból kiért, lassított a tempón. Nyugtatólag hatott rá a zöld határ. Elgondolkozott, sorsán tűnődött. Milyen élet vár rá? Hogyan tudna kiszabadulni ebből a pokolból? Egy dolog motoszkált a fejében, elmenni innen. De hová? És mihez kezdjen? Bárhol jobb lesz, hisz’ ha itt marad nyomorúságos hajlékában, csapdába kerül és számára sem lesz jobb kilátás, mint az anyja számára. Nem akar így élni. Menekülni kell innen. Máris hová jutott!? Eladta magát a legundorítóbb férfinak, csak azért, hogy nevelőapja nyugodtan iszogathasson tovább. Hát ebből elég volt! Most már biztosan tudta, hogy mit akar. Maga mögött hagyni mindent.

Ahogy megérkezett a tanyára, anyjára ügyet sem vetve ment be a szobába. Előkapta az utazótáskáját és csomagolni kezdett. Nem tartott sokáig, hisz’ néhány ruhadarabon kívül semmije sem volt. Táskájával a kezében megállt az ajtóban. Még egyszer visszanézett. Ki tudja, visszatér-e valaha? Rövid tétovázás után kilépett a házból.

Anyja éppen a csirkéket etette, mikor meglátta a lányát a táskával.

- Elza! Hova mész? – kérdezte döbbenten.

- Elköltözök. – válaszolta határozottan.

- De mégis hová? Meg miért?

- Azt még nem tudom, hogy hová, de itt nincs tovább maradásom.

- De hát itt laksz. Ez az otthonod! – felelte az anyja.

- Miről beszélsz?! Milyen otthon?! – kérdezett vissza Elza gúnyosan.

Azzal megfordult és elindult a kövesút felé. Az anyja némán nézett utána. Nem tudta mire vélni lánya viselkedését.

- Úgyis visszajön… – motyogta maga elé és folytatta a tyúkok etetését...

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!