Mikor hazaért, a falnak támasztotta a kerékpárt és bement a konyhába. Az anyja már türelmetlenül várta.
- Na, mit mondott? Mondd már!
Elza leroskadt az asztalhoz, egy kopott hokedlire.
- Adnál egy pohár vizet?
Az anya töltött a kannából és a lányának nyújtotta a poharat, majd ő is leült mellé.
Elza megitta a vizet.
- Nincsenek jó híreim. Egy héten belül össze kell szedni százhúszezer forintot, vagy viszik a tanyát.
- De hát honnan vegyünk annyi pénzt?
- Nem tudom.
- Nem tudsz kérni valakitől?
- És kitől? Meg mikorra adnánk azt meg, hmm?
- Annyira bíztam benne, hogy mond valamit.
- Hát mondani, azt mondott… – felelte a lány gúnyosan. – Szexuális szolgáltatás fejében ideadja a pénzt. A szemétláda…
Az anyja egy kicsit hallgatott, majd megszólalt.
- Ez komoly?
- Szerinted? Viccelődnék én ilyennel?
Az asszony megragadta a lánya kezét.
- Kislányom… – suttogta. – De hisz’ akkor nálad a megoldás kulcsa.
Elza idegesen elrántotta a kezét.
- Anya! Hogy mondhatsz ilyet? Képes lennél eladni?
A nő lesütötte a szemét.
- Én megtenném… a helyedben. De nyilván nem az én szikkadt testem kell neki. Hát nem érünk ennyit neked? A testvéreid? Meg aztán, ki tudja, talán még jól is éreznéd magad. Egy finom, művelt ember.
- Úristen! A gyereked vagyok! Hogy mondhatsz nekem ilyet?!
- Fejezd be a nyafogást! Önző vagy! Nem nagy dolog, más is megteszi!
- Én vagyok önző? Ez undorító!
- Mert? Kinek hiszed magad? Tudod mit? Ne tedd meg. Legfeljebb mind az utcára megyünk. Akkor majd játszhatod az erényes madámot!
Azzal felpattant a nő és kiviharzott a kertbe.
Elza nagyot csalódott az anyjában. Miért tőle várják a megoldást? Hogy gyűlöli azt a semmirekellő nevelőapját. Miért ilyen alakokkal állt össze az anyja? Neki is ilyen jövője lesz? Csak ennyit ér ő is? Mi lesz az álmaival, a szerelemmel? Ehhez is kiváltságosnak kell lenni?
A nap hátralevő részében reménytelen helyzetén tűnődött...
Este, Gergő odabújt nővéréhez, fejét az ölébe hajtotta. Elza simogatta a kisfiú haját.
- Elza…
- Igen?
- Anya azt mondta, hogy elvisznek minket hamarosan az intézetbe, mert nincs pénzünk. Igaz ez? Én nem akarok innen elmenni.
- Ne félj kicsim. Nem is kell. Meglátod, minden jóra fordul.
- Ez biztos?
- Szavamat adom.
- Akkor jó. Már úgy féltem.
Elza simogatta a kisöccsét, miközben tekintete a távolba révedt. Félt a holnaptól, ami számára semmi jóval nem kecsegtetett.
Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!
