Kilépett a zuhany alól és megtörölközött. Tekintete a levetett fehérneműre tévedt. Vajon megúszta az estét „ennyivel”? Fel merje-e venni már a saját ruháját? Döntött. A finom textil után nyúlt és beleejtette a szatyorba. Azután belebújt egyszerű kis ruhájába. Ettől kicsit jobban érezte magát. Óvatosan kikukucskált az ajtón. Az ügyvéd hanyatt fekve elterült az ágyon, mint egy döglött varangy. Elza megnyugodva látta, hogy a férfi már felhúzta a nadrágját. „Talán a szíve nem is bírna többet”, gondolta, majd kicsit felbátorodva belépett a hálóba. Dr. Séra felkönyökölt és tekintetét a lányra szegezte.
- Nem tetszik, hogy ilyen finnyás vagy. – mondta.
„Mert, mire számítottál? Nézhetnél néha tükörbe is, te dagadt disznó”, gondolta magában Elza, de nem tett megjegyzést. A férfi pedig folytatta.
- Remélem, ezt a kényeskedő stílust hamar levetkőzöd. Tudod, ha érzékenyebb lennék, még rosszul is esett volna. Akkor pedig így mindent elrontanál.
Elza továbbra is hallgatott.
- Látom, kész vagy. Te még ebben a… hogy is mondjam… egyszerű kis ruhácskában is nagyon jól festesz. – és szemeivel szinte végigtapogatta a lányt. – Akkor talán indulhatnánk is. – folytatta. – Vagy szeretnéd megvárni míg újra kipendülök? – és fakutyamód felröhögött.
- Menjünk. – válaszolt a lány és a nyomaték kedvéért a bejárati ajtó felé lépett.
A férfi feltápászkodott, a tükör előtt megállva még lesimította gyér haját és a lány mellé lépett. Kinyitotta Elza előtt az ajtót, aki megindult kifelé. A férfi még beleszippantott az előtte haladó lány hajába és búcsúzóul belemarkolt a fenekébe. Elza összerezzent, és lépteit szaporábbra fogta...
Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!
