Beléptek az ajtón. Csaba egy kétszobás lakótelepi lakásban lakott, ami Elza számára már pazar luxust jelentett. Világos volt, szemben tanyasi otthonával, ahol a kicsi ablakokon alig áramlott be valami fény. A bútorok, a szőnyegek modernek voltak és ízlésesek, a konyha, a fürdőszoba kicsi volt, de Elzát így is lenyűgözte. A lakásban elég nagy volt a rendetlenség és egy kis takarítás is ráfért volna, de a lány ennek ellenére is otthonosnak találta. Beléptek a nappaliba. Csaba kicsit zavartan kezdte kapkodni a foteleken széthagyott ruhadarabjait.
- Bocs’ a kupiért, ha tudom, hogy vendégem lesz, elpakoltam volna.
- Hagyd csak. – mosolygott a lány. – Nincs miért szabadkoznod, én vagyok az, aki ide pofátlankodott.
- Azt hiszem, ezt már megbeszéltük. Én hívtalak meg téged. Ülj csak le. – mutatott a felszabadított fotelre. Azzal a kezébe fogott ruha-halommal átsietett a másik szobába. Elza leült a fotelbe, mely kényelmet nyújtva ölelte át a hátát. Kimerült volt, most érezte csak igazán, hogy mennyire megviselték az elmúlt napok eseményei.
Csaba néhány perc múlva visszaérkezett egy palack üdítővel és poharakkal. Kérdezés nélkül töltött, majd a lánynak nyújtotta, aki nem is kérette magát.
- Köszönöm. – majd rögtön cseresznye-ajkai közé emelte a poharat és szemét lehunyva ivott.
Jól esett neki a hűs üdítő, szinte simogatóan hatott a kiszáradt torkára. A fiú elmélyült a pillanatban. Ismételten megállapította magában, hogy gyönyörű ez a lány.
- Gondolom, éhes vagy.
Elza szégyellősen bólintott.
- Remek. Én is az vagyok. Mit szólnál, ha rendelnék egy pizzát?
A lány megvonta a vállát.
- Miattam nem kell.
- Ugyan, én gyakran azt hozatok vacsorára. Szóval? Milyen legyen?
- Én még nem ettem túl sokszor. Nem nagyon tudom milyenek vannak.
- Oké. Akkor bízd csak ide. Mit szólnál a csirkemájashoz?
- Nekem jó.
- De biztos?
- Persze. – mosolygott a lány.
Csaba előkapta farzsebéből a mobiltelefonját és sebtében leadta a rendelést.
- Háromnegyed óra múlva hozzák. – közölte, miközben letette a telefont. – Addig, ha gondolod, nyugodtan fürödj meg. – folytatta. – Már csak azért mondom, – tette hozzá, – mert látom, hogy fáradt vagy.
- Valóban, az jól esne.
- Akkor menj csak. Tiszta törölközőt találsz a mosdó melletti szekrényben.
- Köszi. – válaszolta hálásan Elza, majd táskájából elővette a tusfürdőjét, a hálóingét és bizonytalanul elindult. – Melyik ajtó is az?
- Ja, bocs’. Itt rögtön, velünk szemben. Mellette a WC, itt mellettünk a másik szoba, a bejárattal szemben pedig a konyha van. Ne aggódj, itt nem tudsz eltévedni.
- Ja, igen. Mikor bejöttünk, láttam, hisz’ nyitva volt az ajtaja, csak egy kicsit össze vagyok zavarodva. – szabadkozott.
- Ne is törődj vele. Egyszerűen ilyen hatással vagyok a lányokra. – nagyképűsködött Csaba.
Elza elmosolyodott, aztán kiment a fürdőszobába…
Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!
