Elza begyalogolt a városba. Nem igazán fáradt el, hisz’ hozzá volt szokva. Még elment az iskolába, hogy búcsút vegyen a testvéreitől. Számára csak ők voltak fontosak.
Az iskolában éppen óraközi szünet volt, a gyerekek kint játszottak. Az udvart vasrács-kerítés vette körül. Elza letette a táskáját és a kerítésvasat megmarkolva tekintetével a testvéreit kereste. Először a kisebbik fiút pillantotta meg. Odakiáltott neki.
- Ádám! Ádám!
A kisfiú éppen kergetőzött a pajtásaival, de ekkor megtorpant és a hang irányába fordult. Arca felderült nővére láttán. Elza hívogatóan intett felé. Öccse nem kérette magát, habozás nélkül a kerítésnél ácsorgó nővéréhez szaladt.
- Szia, Elza! – üdvözölte lihegve.
- Szia! – mosolygott rá a lány. – Gergő hol van?
- Nem tudom. – rántotta meg Ádám a vállát.
- Keresd meg őt és gyertek ide. Nincs sok időnk. Kérlek, igyekezz, fontos mondandóm van számotokra.
Ádám bólintott, majd elviharzott. Alig tűnt el Elza szeme elől, máris felbukkant, de most már Gergővel együtt szaladt vissza a lányhoz.
- Szia! – köszönt Gergő is. – Mi történt? – kérdezte gyanakodva.
- Fiúk. Nem is tudom hogy kezdjem. Elköltözök. Búcsúzni jöttem.
A gyerekek kétségbeesetten néztek a lányra.
- De miért? – kérdezte Gergő.
- Ne menj el! – kérlelte Ádám.
- Nyugi… Muszáj elmennem. A magam ura akarok lenni. Itt semmi esélyem. Ti még ezt nem értitek.
- Visszajössz? – kérdezte Gergő félve.
- Persze… Hiányozni fogtok. De majd írok nektek, tartjuk a kapcsolatot. Rendben?
A fiúk bólintottak.
- Jól van. Okos gyerekek vagytok. – folytatta Elza. – Valamit azonban meg kell ígérnetek. Bármi is történjék, tanulni fogtok. Igen?
- Igen. – válaszolták.
- Ezt vehetem ígéretnek?
- Ígérjük. – felelte Gergő.
- Te is? – nézett Ádámra.
- Én is ígérem.
- Jól van. Akkor adjatok egy puszit, mert mindjárt becsengetnek.
A kerítéshez hajolva a rácson keresztül megpuszilták egymást. Ekkor az iskolacsengő hangosan megszólalt, órára hívva a gyerekeket. Elza még gyengéden megsimogatta a két fiú haját.
- Menjetek. Vigyázzatok egymásra! – mosolygott rájuk, mély fájdalommal a szemében.
A testvérei nehezen indultak el, de aztán futásnak eredtek, hogy csatlakozzanak a sorakozó osztályokhoz. A gyerekzsivaj lassan alábbhagyott. A kiürült udvarra csend telepedett.
Elza kézbe vette táskáját és nehéz léptekkel elindult az autóbusz-állomás felé…
Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!
