- Figyelj! Maradj itt pár napot. Legalább amíg kitaláljuk, hogy mi lesz. Keresünk munkát.
- Nem. Ezt nem fogadhatom el. Így is olyan sokkal tartozom neked. Ráadásul nem is vagyok neked senkid. – szabadkozott a lány.
- Nézd, azzal, hogy elhívtalak, úgy érzem, tartozok ennyi felelősséggel érted.
- Nem. Nem tartozol semmivel. Én vagyok a te adósod. Reggel elmegyek.
- Ugyan! Ne csináld már. Engedd, hogy segítsek. Ha másért nem, hadd legyen valami jó cselekedetem.
- Tényleg nagyon rendes vagy, de…
- Ez a beszéd! Akkor ezt megbeszéltük. Holnap délelőtt dolgom van, de délután segítek. Meglátjuk, akad-e valami a környéken.
- De én…
- Nem kell hálálkodni. Edd még meg azt a kis pizzát.
- Köszönöm. – suttogta Elza könnyes szemmel és még befejezték a vacsorát.
- Gyere. – állt fel az asztaltól Csabi. – Megágyazok a nappaliban, a kihúzhatós kanapén, ha úgy megfelel.
- Persze, nekem tökéletes lesz.
Miután elrendezték Elza ideiglenes lakosztályát, Csaba vonult el a fürdőszobába. Nem időzött annyit ott, mint a lány, nem akarta vendégét sokáig magára hagyni. Mikor végzett, a nappali felé vette az irányt. Az ajtó csukva volt. Bekopogtatott. Várt egy kicsit, de nem jött válasz. Óvatosan megnyitotta az ajtót és bekukucskált. Kellett néhány másodperc, míg szeme megszokta a félhomályt. Az előszobából és az utcáról beszűrődő fény egészen megvilágította a szobát. Csend volt bent. Elza aludt. Háttal fordult az ajtónak, egyik lábát keresztülvetve a takaróján. Jól körvonalazódott az alakja. Most zavartalanul szemügyre vehette a lányt. Hosszú, kecses lába volt, mely a gazelláéra emlékeztette. Hálóruhája egészen felcsúszott, így láthatóvá vált a formás feneke. Csaba nem volt benne biztos, hogy a lányon volt-e bugyi. Ilyen fényviszonyok mellett nem tudta kivenni. Nagyot nyelt. Szemeivel tovább vizslatta kerek csípőjét, keskeny derekát, gömbölyű vállát. Szőke haja, ahogy a párnán szétterült, úgy festett, mint a kalászos búzamező. Kedve lett volna megérinteni, tenyerével végigsimítani testének minden domborulatát, de be kellett még érnie ezzel a lopott pillanattal, amikor tekintetével pásztázhatja ezt a gyönyörködtető „tájat”. „Majd”, gondolta és halkan becsukta az ajtót…
Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!
