EROMANTIKA

- Mi az, hogy nincs választásod? Igenis, hogy van. – ült fel Szilvia.

- Ugyan. Még ha lenne munkám. De nincs semmi. Iskola nélkül sehová sem kellek. Úgy érzem, cserbenhagytam az öcséimet. Megígértem, hogy segítek rajtuk, de még saját magamon sem tudok. Csődöt mondtam.

- Hát tudod, ha így belemerülsz az önsajnálatba, akkor valóban. Tudod, „segíts magadon, Isten is megsegít”. Gyere, mutatok valamit. – azzal az ablakhoz lépett. Elza követte.

- Látod az udvaron azt az autót?

A kocsibejárón egy rozsdabarna, 2011-es Kia Magentis állt.

- Az az én kocsim.

Elza ámulva nézte.

- Gyönyörű.

Szilvi a ruhásszekrényhez lépett, kitárta az ajtaját.

- Jaj, de szépek! És milyen sok! – simította végig a kezét Elza a vállfákon lógó ruhákon.

Szilvia leült az ágyra és folytatta.

- Pesten van két lakásom, egy egyszobás és egy háromszobás. Ja, és a bankszámlám sem üres.

Elza is leült a fotelbe.

- Irigyellek érte. Nekem sohasem lesz ennyi mindenem.

- Akár lehetne is… – mondta a barátnője és bekapott egy linzert.

- Hogyan? – kérdezte Elza izgatottan.

- Kemény és nehéz munkával. – felelte Szilvi rezzenéstelen arccal.

- Én nem félek a munkától. Lehet az bármi, csak lenne.

- Úgy gondolod?

Elza bólintott.

- Ha valóban eltökélt vagy, segíthetek. De csak akkor.

- Hát persze. – csillant fel a szeme Elzának.

- Mint már mondtam, kemény és nehéz munka.

- De mégis, miről van szó?

Szilvia kicsit hallgatott, majd mélyen barátnője szemébe nézett.

- Szex...

Ajánlom figyelmébe a már megjelent regényeimet is!

- Hát, szóval, munkát kaptam. A keresetem nem volt sok, de arra jó volt, hogy egy kicsit könnyebbek legyenek a mindennapjaink. A nevelőapámnak azonban semmi sem elég. Már ami az ivászatot illeti. Egy nap megtudtuk, hogy a tanyát is elitta. Magyarán, ha nem szedjük össze a tartozásra a pénzt, földönfutók leszünk. Szörnyen kétségbeestem. A testvéreimért aggódtam igazából, hogy velük mi lesz. Aztán azt hittem, mégis van kiút. Séra Róbert, az ügyvéd, fölajánlotta a segítségét. Szörnyen megkönnyebbültem. Bár az örömöm nem volt hosszúéletű, ugyanis, a segítség, mint kiderült, nem volt önzetlen.

Elza elhallgatott, keze remegett, ahogy az emlékek újra felkavarodtak benne. Torka kiszáradt. Beleivott a limonádéba.

- Ha jól sejtem, belementél az alkuba.

A lány bólintott.

- Anyukád hagyta? Egyáltalán, tudott róla?

Elza keserűen felnevetett.

- Hogy tudott-e róla? Hogy mit szólt? Belelökött a karjaiba. Ki gondolta volna róla, hogy ilyen, hogy ennyit számítok neki?! – felelte maga elé meredve.

Szilvi döbbenten hallgatta.

- Aztán pár nap múlva az ügyvéd, miután rendezte a dolgainkat, elvitt egy fogadóba. Ki kellett orálisan elégítenem. Undorító volt. Még most is felfordul a gyomrom, ha eszembe jut.

- És mi történt utána?

- Közöltem vele a következő hétfőn, az irodájában, hogy felmondok. És alku ide vagy oda, kiszállok.

- Erre ő?

- Megerőszakolt…

- A rohadt dög! Jaj, Elza, mibe keveredtél?! – sóhajtott Szilvi, együttérzően.

- Besokalltam. Úgy éreztem, nem tudok tovább ottmaradni. Eljöttem. Mezőegyházán kiültem a buszpályára. Gondoltam, felülök egy járatra, majd kikötök valahol. Mi történhet már ezek után?!

- Ez jó nagy butaság. Hidd el, történhetnek még rosszabb dolgok is. – dorgálta meg Szilvi.

- Most már tudom. De akkor jött Csaba. – folytatta szelíden.

- Te jó ég! – ingatta meg a fejét a barátnő.

- Hidd el, rengeteget segített. Sokat köszönhetek neki, igazán jó volt hozzám. – mentegette Elza.

- Valóban? És akkor mi hibádzott? Mert látom, hogy van valami.

- Na, igen. – suttogta Elza.

- Mindjárt sejtettem.

- Mondd, te honnan tudtad? Amikor találkoztunk a postánál, még minden rendben volt velünk. Kedves volt, törődött velem. Na és a szex! Az valami csodálatos vele.

- Nem tudtam. Csupán csak ismerem a fajtáját. Elég ránézni. – közölte Szilvi és kiitta a poharát, majd letette a tálcára és újra végignyúlt az ágyon.

- Hát, én ránéztem, de csak egy jó pasit láttam, akibe szerelmes lettem.

- Frászt lettél te szerelmes! Oké, hogy jó pasi, meg hogy jó vele kefélni, de részedről ez csak hála és puszta ragaszkodás. – csattant fel Szilvi.

Elza elgondolkozott.

- Lehetséges, hogy igazad van, de honnan tudsz te ennyit a pasikról?

- Majd elmesélem. De most folytasd a történeted, mert itt még nincs vége, igaz?

A lány bólintott.

- Meghallottam véletlenül egy telefonbeszélgetését, amiből egyértelműen kiderült, hogy van más valaki is. Kérdőre vontam. Ő nem tagadott semmit. Sőt, kioktatott, hogy nem tartozik nekem beszámolni, mert mi nem vagyunk egy pár. Azt hiszem, még meg is könnyebbült, hogy lelepleződött. Mintha örült is volna neki, hogy színt vallhatott. Számomra pedig véget ért a jó világ. Kénytelen vagyok eltűrni a megaláztatást. Csak használ, én pedig tűröm, hisz’ nincs más választásom. – fejezte be szomorúan az elbeszélését...

Ismerd meg a már kiadott regényeimet is!

Ahogy beléptek, Elza megállapította magában, hogy jól tükrözi a berendezés barátnője egyéniségét.

- Dobd csak le magad! Ne legyél feszélyezett. – és mintha csak példát akarna mutatni, végignyúlt az ágyon.

Elza most már egyáltalán nem érezte itt magát idegennek. Előjöttek benne a régi érzések az egykori, meghitt beszélgetéseikkel kapcsolatban. Ő is kényelembe helyezte magát. Egy fotelbe telepedett, lábait feltéve a karfára. Barátnője elégedetten látta, hogy Elza a régi önmaga.

- Na mesélj, mert szörnyen kíváncsi vagyok hogy kerültél Nádvárra és egyáltalán, hogy akadtál össze Csabával? – kérdezte Szilvi lényegre törően.

- Hát igen. Ez eléggé összetett történet. Nem is tudom, honnan kezdjem. – sóhajtott Elza.

- Talán mindjárt az elejéről. Én ott elakadtam a sztorival, amikor befejeztem a sulit és Pestre költöztem. Te még akkor munkát kerestél. Mi történt veled azután? – és felkönyökölt az ágyon, érdeklődő pillantását Elzára vetve.

- Takarító lettem egy ügyvédi irodánál.

- Hű, ez izgalmasan hangzik.

- Jaj, ne gúnyolódj, mert mindjárt nem mondom tovább. – mosolygott a lány.

- Jól van, na. De olyan komoly arccal mondtad, mintha egy temetésről mesélnél.

- Van benne valami. Végül is elég gyászos, már ami utána következett. – felelte komolyan.

- Hogyhogy? – kérdezte Szilvi, de most már tréfálkozás nélkül.

Azonban, mielőtt Elza folytathatta volna, halk kopogás hallatszódott az ajtó felől, majd röviddel utána Gizi néni lépett be a szobába.

- Bocsánat, kislányok! De én… csak hoztam frissítőnek limonádét és egy kis rágcsálnivalót.

Azzal letette a tálcát az asztalra a két pohár üdítővel és egy tányér linzersüteménnyel.

- De már megyek is, nem akarok zavarni. – folytatta és megindult az ajtó felé.

- Köszönjük. – mondták a lányok.

Gizella pedig, elégedettséggel az arcán, gyorsan távozott.

- Szóval? Hallgatlak. – mondta Szilvi, miközben feltápászkodott és az egyik poharat átnyújtotta barátnőjének, a másikat pedig magához véve, visszakucorodott az ágyra...

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

- Csókolom, Gizi néni!

- Elza?! – derült fel a nő arca. – Ez aztán a kellemes meglepetés! Szia, kislányom. Gyere beljebb.

- De nem zavarok? – kérdezte a lány.

- Ugyan már! Na, gyere, mesélj. Hogy vagy? – és már terelte is be az asszony a vendégét.

- Köszönöm, jól. – felelte Elza, miközben becsukódott mögötte az ajtó. – Hogy milyen szép itt! – ámuldozott, ahogy körbenézett a lakásban.

- Tényleg tetszik?

- Hát persze! – felelte őszintén.

- Gyere erre. – hívta Gizella a nappaliba. – Ülj csak le. – mutatott a fotelra. – Kérsz valamit inni?

- Nem, köszönöm. Nem akarok a terhére lenni. Szilvi itthon van?

- Nincs. Vagyis hogy itt van, csak elszaladt a boltba, de bármikor megjöhet.

Elza megkönnyebbülten sóhajtott fel. A következő pillanatban halk neszezés jött az előszoba felől.

- Na tessék, már meg is jött! – mosolygott az asszony. – Szilvikém, gyere csak! Vendéged jött. – kiáltotta izgatottan.

Szilvi kíváncsian lépett be a nappaliba.

- Szia, Elza! De jó, hogy eljöttél. – örvendezett.

- Szia! – üdvözölte Elza is, miközben felállt és barátnőjéhez lépett.

A két lány megölelte egymást.

- Gyere, menjünk a szobámba, ott nyugodtan beszélgethetünk. – fogta kézen Szilvia a barátnőjét.

- De hiszen még csak most jött. – szólt közbe Gizi néni. – Annyi kérdésem lenne még! Nem is tudtunk csak pár szót váltani.

- Anyaaa…!

- Jól van, jól van! Csak beszélgessetek nyugodtan. – mosolygott a lányokra, akik megindultak Szilvi szobájába...

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Másnap délelőtt Elza el is ment a Füzes utcába, ahogy tervezte. Könnyen odatalált a térkép alapján. Félreeső, csendes, de igazán hangulatos kis utca volt. A házak kertjei zöldellettek a sokféle dísznövénytől. Bizonytalanul megállt a hét szám alatti portánál. Szép, rendezett családi ház volt. „Ez lenne az?” – morfondírozott magában. Szétnézett, de nem látott senkit az utcában. A szemben lévő ház kapuján azonban éppen egy asszony lépett ki. Elza odakiáltott:

- Jó napot kívánok!

- Jó napot kívánok! – köszönt vissza az ismeretlen nő.

- Elnézést, hogy csak így megszólítom, de nem tudom jó helyen járok-e. Nem tudja véletlenül, itt laknak Kardosék?

- Igen. Ott laknak. Azt hiszem, otthon is vannak. Nyisson csak be nyugodtan, nem zárják a kaput és nincs kutya sem. Csengő amúgy is csak a bejárati ajtón van. – felelte.

- Köszönöm a segítségét! – hálálkodott Elza.

- Ó, igazán nincs mit! Örülök, ha segíthettem. – válaszolta az asszony, miközben becsukta maga mögött a kaput és kulcsra zárta.

- Viszontlátásra!

- Viszlát! – búcsúzott a nő is mosolyogva, majd komótos léptekkel elindult abba az irányba, amerről Elza érkezett.

A lány egy rövid pillantással még elkísérte a távolodó idegent, aztán nagyot sóhajtott és belépett a kapun, amely fájdalmas nyikorgással nyílt ki. Elza bizonytalanul lépdelt végig a járdán, mely két oldalán szőlőlugas volt végigfuttatva. Felment a lépcsőn a teraszra, megállt a bejárat előtt és becsöngetett. Rövid várakozás után feltárult előtte az ajtó. Öröm töltötte meg a szívét az ismerős arc láttán…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Csaba tisztában volt vele, hogy milyen fantasztikus nőre talált Elza személyében. Nem csak gyönyörű volt, hanem nagyon jó szerető is. Gyorsan tanult, hamar ráérzett arra, hogyan tudná minél teljesebbé tenni a gyönyört számára. Élvezte, hogy a markában tarthatja a lányt. Úgy tervezte, később majd enged a gyeplőn, ha már sikerült az önbecsülését végleg lerombolnia. Eszébe sem jutott elküldeni, csupán csak jó eszköz volt ez a kezében, hogy Elzát a saját elképzelésének megfelelően formálhassa. Ahogy a lány egyre inkább behódolt neki, úgy nőtt Csaba magabiztossága. Esze ágában sem volt kiengedni a markából.

Elza figyelte partnerét és igyekezett csípőmozgásával minél kellemesebb élményben részesíteni. A férfi kéjes nyögdécselése jó visszajelzés volt a számára. Mindketten egyre hangosabban ziháltak. Majd, egyszer csak Csaba erőteljesen rászorította a lányt az ágyékára. Hímvesszője tövig mélyedt a hüvelyben. A férfi megfeszült, miközben ejakulátuma robbanásszerűen kiürült. Így maradtak még, összeforrva, amíg az utolsó pulzálás is megszűnt. Azután Csaba megcsókolta a lányt és finoman eltolta az öléből.

Elza nem bánta volna, ha még tovább tart az aktus, vagy ha legalább a férfi egy kicsit az ő élvezetével is foglalkozik. Csiklója bizseregve vágyódott egy kis kényeztetésre. Csaba az utóbbi együttléteik alkalmával nem foglalkozott azzal, hogy a lánynak is legyen orgazmusa.

Elza a ruhái után nyúlt.

- Mit csinálsz? – szólt rá a férfi lihegve.

- Felöltözök.

- Mondtam, hogy legyél meztelenül.

- De mégis, meddig?

- Amíg megvacsorázunk… Amíg elmosogatsz… Aztán talán felöltözhetsz.

Elza engedelmeskedett, bár nem nagyon volt ínyére a dolog.

Mire befejezték az evést és a lány a konyhában elpakolt, Csaba ismét megkívánta és újból a magáévá tette. Azután már engedte felöltözni.

Ezt az estét, Elza legnagyobb meglepetésére, a férfi otthon töltötte. Pedig a péntek esti kilengések már rendszeresnek voltak mondhatók. Úgy látszik, a mai nap sikerült makulátlanul kielégítenie Csabát…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Az elkövetkező napok nem hoztak Elza számára túl sok örömet. Csabának tetszett az új helyzet, egy csöppet sem bánta, hogy lelepleződött a lány előtt. Tudta, hogy nem maradt számára választás. Kénytelen az ő játékszabályai szerint cselekedni, hiszen úgysem tud mihez kezdeni, nincs hová mennie. Hogy Elzával tölti-e a szabadidejét, attól tette függővé, hogy az mennyire viselkedik odaadóan, mennyire tud a kedvére tenni. Teljesen „kizsákmányolta” a lányt, aki szép lassan az ágyasává vált. Az együttlétek most már csak Csabáról szóltak, az ő öröméről. Elza pedig behódolt neki. Sikerként könyvelhette el, ha maga mellett tudta tartani a férfit, akinek leste minden kívánságát, sóhaját.

Bár a nyomorból kikecmergett, nem ez az élet volt az, amiről ábrándozott. Továbbra is függött mástól. Ismét megrekedt egy szinten és nem tudta, hogyan lehetne ebből a kiszolgáltatott helyzetből előre lépni.

Szükségét érezte annak, hogy valakinek kiönthesse a szívét. Úgy érezte, ha nem beszélhet valakivel, beleőrül. Eszébe jutott Szilvia, aki azt mondta találkozásukkor, hogy talán az elkövetkező hétvégén hazajön. Izgatottan kezdett kotorászni a táskája mélyén, a cetli után kutatva, melyre barátnője a szülei címét jegyezte le. „Megvan”, dobbant nagyot a szíve, ahogy kezébe akadt a kis fecni. „Holnap szombat, felkeresem, talán otthon lesz”, tökélte el magát, „de ha mégsem, akkor legalább megtudom, mikor jön legközelebb.”

Már a gondolattól is könnyebbnek érezte magát, hogy a problémáit hamarosan végre megbeszélheti valakivel.

Emlékezett rá, hogy mikor pakolászott, az íróasztal fiókjában atlaszokat, várostérképeket talált. Nádváré is közte volt. Gyorsan előkereste. Ott volt, ahol sejtette. Szüksége volt rá, hisz’ nem ismerte a várost. „Lássuk csak, hol lehet a Füzes utca?” Rövid keresgélés után meg is lelte. „A posta melletti utcába kell lekanyarodnom”. Pont azon a sarkon tűnt el Szilvi a múltkor a szeme elől. „Azon az úton végighaladok, és balra a második utca lesz az. Nincs is messze. Háromnegyed óra alatt odaérhetek”, állapította meg magában. Azzal a térképet összehajtogatta és gondosan visszatette a helyére.

Nem akarta, hogy Csaba bármit is megneszeljen. Mióta új szabályok szerint élnek, a férfi nem tűri azt sem, hogy ő szabadon csatangoljon a városban. Teljes mértékben uralkodik már rajta. Viszont, Csaba a szombat délelőttöt nem fogja itthon tölteni, ez most kapóra is jön a számára. Miután ezt így kifundálta magában, gyorsan hozzá is fogott a vacsorafőzéshez, nehogy bármivel is elárulja magát…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

- Hogyhogy mi folyik itt? – ismételte meg a férfi. – Telefonáltam.

- Azt én is észrevettem. Ki volt az, akivel ilyen bájosan elcsevegtél? – kérdezte gúnyosan.

- Na, álljunk csak meg! Ha jól veszem észre, te számon kérsz engem! – nézett a lányra éles tekintettel.

- Igen. Mondhatjuk így is. – felelte visszafogottan.

A férfi lezseren hátradőlt a fotelben. Arcizma se rezdült.

- És milyen alapon, ha megkérdezhetem?

Elza elbizonytalanodott a magabiztos férfi láttán. Fojtogatta a sírás.

- Nem értelek. Hiszen mi együtt vagyunk. De úgy tűnik, te megcsalsz engem.

- Miről beszélsz, kicsi szívem? Mi nem vagyunk együtt. Hol álmodtad ezt meg? Én nem ígértem neked semmit, így meg sem csalhattalak. Csupán csak jól érezzük magunkat, ha már így alakult, hogy egy fedél alatt élünk. De csak ennyi.

- Miért teszed ezt velem? Én szeretlek… – mondta Elza elcsukló hangon.

- Hát, az csak a te problémád. – válaszolta Csaba fagyosan.

- Kihasználtál… – motyogta a lány könnyes szemmel.

- Tessék?! Talán te nem akartad? Mi?! Válaszolj! – emelte fel a hangját a férfi.

- De igen. – suttogta.

- Ígértem én neked bármit is? – folytatta.

Elza csak a fejét rázta, miközben a könnyeit törölte.

- Na látod, cicám. Erről van szó. Jó veled. Jókat kefélünk és kész. Ez még nem zárja ki azt, hogy mást is meghúzzak. Úgyhogy megkérlek, ne próbálj meg többet engem elszámoltatni. Ne akarj a saját lakásomban szabályokat állítani. Jó voltam hozzád, de ez csak addig működik, amíg jól viselkedsz. Világosan beszélek?

Elza bólintott.

- Jól van. Örülök, hogy ezt tisztáztuk. Most pedig, mennem kell.

A lányban tusakodtak az érzelmek. Valóban, ő másképp gondolta a kettőjük kapcsolatát és ő szerelmes lett. Nem tudja elviselni a gondolatot, hogy Csaba más karjaiban töltse az éjszakát. Szüksége van rá.

- Ne menj el, kérlek.

Csabának mindjárt jobban tetszett ez a stílus. „Gyorsan leveszi ez a lány a lényeget”, gondolta.

- És miért maradjak? Tudsz rá valami nyomós érvet? – kérdezte, miközben felállt a fotelből.

- Miattam.

- Édes vagy, de ez most nekem kevés. Többre vágyok és valaki már nagyon vár.

Elza úgy érezte, versenybe kell szállnia az ismeretlennel. Talán, akkor maga mellett tarthatja a férfit. Hirtelen elhatározásra jutott, félretette női büszkeségét. Kioldotta a köntösét és ledobta magáról. Immár meztelenül állt az ajtóban. Csak selymes haja fedte be a vállát.

Csaba önkéntelenül is nagyot nyelt. Ez a látvány még mindig elkápráztatta. Pénisze is éledezni kezdett…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Az elkövetkező két hét harmonikusan telt a számukra. Elza tökéletesen érezte volna magát, ha munkahelye is van. Bár a férfi igyekezett őt megnyugtatni, hogy ne törődjön ezzel, hiszen vezeti a háztartást, ami nem lebecsülendő feladat. Ha úgy veszik, egyfajta szimbiózisban élnek. Csaba biztonságot nyújtott a lány számára. Majdhogynem minden szabadidejét Elzával töltötte. Olyankor maradt csak ki egy-egy éjszakára, amikor a haverokkal jöttek össze. Egy egészen más világot tárt fel Elza előtt. Bevezette a gyönyörök világába. Megtanította a szerelmeskedés csodáira, amit aktívan űztek is. A lány, nap mint nap, alig várta már, hogy a fiú hazaérjen, folyton kívánta. Újra és újra át akarta vele élni a kéj csúcsát.

Elza ma hamarabb lett készen a fürdéssel a szokottnál, most kihagyta a relaxáló mártózást. Nem akarta sokáig váratni a párját.

Csaba észre sem vette a lányt, aki nesztelenül megállt a szobaajtóban. A férfi háttal volt neki, telefonált.

- Persze, hogy nekem is hiányzik már. – mondta a mobilba, majd rövid hallgatás után folytatta.

- Hogy micsoda? Na, majd a szavadon foglak. Imádom, amikor olyan kis vadmacska vagy. Már alig várom. A gondolattól is feláll… – ismét hallgatott, majd felnevetett. – Jól van bébi, csók neked is. Szia.

Elza döbbenten állt. Meg kellett kapaszkodnia az ajtófélfában, megszólalni sem tudott. Csaba, miután befejezte a beszélgetést, megfordult. Meglepődve vette észre a lányt.

- Te már megfürödtél? – kérdezte kissé zavartan.

- Mi folyik itt? – kérdezett vissza Elza remegő hangon…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Mire végeztek a bevásárlással, Elzából a rossz érzések maradéktalanul eltűntek. A bolt után a posta felé vették az irányt. A lány levelet írt a testvéreinek, melyben tudatta velük, hogy Nádváron van egy kedves ismerősénél, munkát egyelőre még nem talált, de bízik benne, hogy hamarosan az is lesz.

Ahogy a postáról kifordultak, Elza egyetlen barátnőjével, Kardos Szilviával futottak össze.

- Sziasztok! – köszönt Szilvi a párra.

- Szia, Szilvi! – derült fel Elza. – Emlékszel? – fordult Csaba felé. – Ő is oda járt a suliba.

- Szia. – köszönt a férfi is. – Sajnos, nem emlékszem.

- Hát, azt nem csodálom, Csabi. – felelte Szilvi zavartalanul. – Annyi lány közül, én sem emlékeznék. Bezzeg, azt hiszem, a suliból nem nagyon tudnék olyan lányt, aki ne tudná név szerint, hogy te ki vagy. A nagymenő.

- Még zavarba hozol. – felelte a férfi.

- Jaj, ugyan. Csak ne szerénykedj, nem az a fajta vagy, akit csak úgy, egyszerűen zavarba lehet hozni. – tette hozzá gúnyosan.

Csaba arca idegesen megrándult. Elza kezdte egy kicsit kellemetlenül érezni magát, így gyorsan átvette a szót.

- Mit csinálsz itt?

- A szüleimnél vagyok látogatóban.

- Itt? – csodálkozott Elza.

- Igen. Egy ideje már beköltöztek a városba, a tanyát nemrég el is adták.

- Furcsa, fel sem tűnt. Bár mentségemre szolgál, hogy mióta nem laksz velük, nem is jártam arra. Tényleg, mi van veled? Hol élsz most? Annyira megváltoztál! Nagyon jól nézel ki, olyan… nőcis lettél.

- Pesten élek. Majd elmesélem. Figyelj, itt van anyámék címe. Három hét múlva ismét hazajövök, találkozhatnánk. Keress meg. De most sajnos sietek.

- Jól van, persze, menj csak. Nekünk is menni kell. Akkor majd legközelebb.

- Gyere, azért hadd öleljelek meg! – mondta Szilvi és széttárta a karját. A két lány átölelte egymást.

- Ne bízz benne! – suttogta a barátnő Elza fülébe.

- Tessék? – hőkölt vissza Elza.

- Sziasztok! – intett Szilvia és elviharzott.

A lány barátnője után nézett. Csaba odalépett hozzá és átkarolta.

- Mit mondott? – kérdezte gyanakodva.

- Semmit. Csak, hogy jó pasi vagy, vigyázzak rád. – hazudta.

- Vagy úgy… – felelte a fiú megnyugodva és elindultak hazafelé.

Elza nem igazán értette Szilviát. Olyan furcsán viselkedett. Talán irigyelné tőle Csabát? „Igen, ez lehet az oka”, győzködte magát. „Mi az, hogy ne bízzak benne?!”, tűnődött, hiszen annyit segített már rajta ez a fiú, egyedül ő dobott neki mentőövet. „Micsoda hülyeség!” Már éppen eleget bizonyított. Ha benne nem, akkor ki másban bízhatna…

Ismerd meg a már kiadott regényeimet is!