Az elkövetkező napok nem hoztak Elza számára túl sok örömet. Csabának tetszett az új helyzet, egy csöppet sem bánta, hogy lelepleződött a lány előtt. Tudta, hogy nem maradt számára választás. Kénytelen az ő játékszabályai szerint cselekedni, hiszen úgysem tud mihez kezdeni, nincs hová mennie. Hogy Elzával tölti-e a szabadidejét, attól tette függővé, hogy az mennyire viselkedik odaadóan, mennyire tud a kedvére tenni. Teljesen „kizsákmányolta” a lányt, aki szép lassan az ágyasává vált. Az együttlétek most már csak Csabáról szóltak, az ő öröméről. Elza pedig behódolt neki. Sikerként könyvelhette el, ha maga mellett tudta tartani a férfit, akinek leste minden kívánságát, sóhaját.
Bár a nyomorból kikecmergett, nem ez az élet volt az, amiről ábrándozott. Továbbra is függött mástól. Ismét megrekedt egy szinten és nem tudta, hogyan lehetne ebből a kiszolgáltatott helyzetből előre lépni.
Szükségét érezte annak, hogy valakinek kiönthesse a szívét. Úgy érezte, ha nem beszélhet valakivel, beleőrül. Eszébe jutott Szilvia, aki azt mondta találkozásukkor, hogy talán az elkövetkező hétvégén hazajön. Izgatottan kezdett kotorászni a táskája mélyén, a cetli után kutatva, melyre barátnője a szülei címét jegyezte le. „Megvan”, dobbant nagyot a szíve, ahogy kezébe akadt a kis fecni. „Holnap szombat, felkeresem, talán otthon lesz”, tökélte el magát, „de ha mégsem, akkor legalább megtudom, mikor jön legközelebb.”
Már a gondolattól is könnyebbnek érezte magát, hogy a problémáit hamarosan végre megbeszélheti valakivel.
Emlékezett rá, hogy mikor pakolászott, az íróasztal fiókjában atlaszokat, várostérképeket talált. Nádváré is közte volt. Gyorsan előkereste. Ott volt, ahol sejtette. Szüksége volt rá, hisz’ nem ismerte a várost. „Lássuk csak, hol lehet a Füzes utca?” Rövid keresgélés után meg is lelte. „A posta melletti utcába kell lekanyarodnom”. Pont azon a sarkon tűnt el Szilvi a múltkor a szeme elől. „Azon az úton végighaladok, és balra a második utca lesz az. Nincs is messze. Háromnegyed óra alatt odaérhetek”, állapította meg magában. Azzal a térképet összehajtogatta és gondosan visszatette a helyére.
Nem akarta, hogy Csaba bármit is megneszeljen. Mióta új szabályok szerint élnek, a férfi nem tűri azt sem, hogy ő szabadon csatangoljon a városban. Teljes mértékben uralkodik már rajta. Viszont, Csaba a szombat délelőttöt nem fogja itthon tölteni, ez most kapóra is jön a számára. Miután ezt így kifundálta magában, gyorsan hozzá is fogott a vacsorafőzéshez, nehogy bármivel is elárulja magát…
Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!
