- Hát, szóval, munkát kaptam. A keresetem nem volt sok, de arra jó volt, hogy egy kicsit könnyebbek legyenek a mindennapjaink. A nevelőapámnak azonban semmi sem elég. Már ami az ivászatot illeti. Egy nap megtudtuk, hogy a tanyát is elitta. Magyarán, ha nem szedjük össze a tartozásra a pénzt, földönfutók leszünk. Szörnyen kétségbeestem. A testvéreimért aggódtam igazából, hogy velük mi lesz. Aztán azt hittem, mégis van kiút. Séra Róbert, az ügyvéd, fölajánlotta a segítségét. Szörnyen megkönnyebbültem. Bár az örömöm nem volt hosszúéletű, ugyanis, a segítség, mint kiderült, nem volt önzetlen.
Elza elhallgatott, keze remegett, ahogy az emlékek újra felkavarodtak benne. Torka kiszáradt. Beleivott a limonádéba.
- Ha jól sejtem, belementél az alkuba.
A lány bólintott.
- Anyukád hagyta? Egyáltalán, tudott róla?
Elza keserűen felnevetett.
- Hogy tudott-e róla? Hogy mit szólt? Belelökött a karjaiba. Ki gondolta volna róla, hogy ilyen, hogy ennyit számítok neki?! – felelte maga elé meredve.
Szilvi döbbenten hallgatta.
- Aztán pár nap múlva az ügyvéd, miután rendezte a dolgainkat, elvitt egy fogadóba. Ki kellett orálisan elégítenem. Undorító volt. Még most is felfordul a gyomrom, ha eszembe jut.
- És mi történt utána?
- Közöltem vele a következő hétfőn, az irodájában, hogy felmondok. És alku ide vagy oda, kiszállok.
- Erre ő?
- Megerőszakolt…
- A rohadt dög! Jaj, Elza, mibe keveredtél?! – sóhajtott Szilvi, együttérzően.
- Besokalltam. Úgy éreztem, nem tudok tovább ottmaradni. Eljöttem. Mezőegyházán kiültem a buszpályára. Gondoltam, felülök egy járatra, majd kikötök valahol. Mi történhet már ezek után?!
- Ez jó nagy butaság. Hidd el, történhetnek még rosszabb dolgok is. – dorgálta meg Szilvi.
- Most már tudom. De akkor jött Csaba. – folytatta szelíden.
- Te jó ég! – ingatta meg a fejét a barátnő.
- Hidd el, rengeteget segített. Sokat köszönhetek neki, igazán jó volt hozzám. – mentegette Elza.
- Valóban? És akkor mi hibádzott? Mert látom, hogy van valami.
- Na, igen. – suttogta Elza.
- Mindjárt sejtettem.
- Mondd, te honnan tudtad? Amikor találkoztunk a postánál, még minden rendben volt velünk. Kedves volt, törődött velem. Na és a szex! Az valami csodálatos vele.
- Nem tudtam. Csupán csak ismerem a fajtáját. Elég ránézni. – közölte Szilvi és kiitta a poharát, majd letette a tálcára és újra végignyúlt az ágyon.
- Hát, én ránéztem, de csak egy jó pasit láttam, akibe szerelmes lettem.
- Frászt lettél te szerelmes! Oké, hogy jó pasi, meg hogy jó vele kefélni, de részedről ez csak hála és puszta ragaszkodás. – csattant fel Szilvi.
Elza elgondolkozott.
- Lehetséges, hogy igazad van, de honnan tudsz te ennyit a pasikról?
- Majd elmesélem. De most folytasd a történeted, mert itt még nincs vége, igaz?
A lány bólintott.
- Meghallottam véletlenül egy telefonbeszélgetését, amiből egyértelműen kiderült, hogy van más valaki is. Kérdőre vontam. Ő nem tagadott semmit. Sőt, kioktatott, hogy nem tartozik nekem beszámolni, mert mi nem vagyunk egy pár. Azt hiszem, még meg is könnyebbült, hogy lelepleződött. Mintha örült is volna neki, hogy színt vallhatott. Számomra pedig véget ért a jó világ. Kénytelen vagyok eltűrni a megaláztatást. Csak használ, én pedig tűröm, hisz’ nincs más választásom. – fejezte be szomorúan az elbeszélését...
Ismerd meg a már kiadott regényeimet is!
