EROMANTIKA

Tele szatyrokkal érkeztek vissza a nyomorúságos tanyára. A gyerekek boldogan szaladtak előre.

- Anya! Anya, megjöttünk! Nézd, mennyi mindent vett nekünk Elza!

A kiabálásra elő is jött az asszony, nyomában az időközben megkerült részeg urával, aki tompa agyával nehezen tudta felfogni felesége beszámolóját a hazalátogató, gyökeres változásokon átment lányról. Tántorogva megállt a férfi az ajtóban, de mivel nehezére esett a két lábon járás, hátát nekivetette a falnak. Szemeit megdörzsölte, mintha nem akarná elhinni, amit lát. Aztán, hogy homályos látását megélesítse, jó nagyot húzott a kezében szorongatott pálinkásüvegből. Miután meggyőződött róla, hogy a szemével minden rendben, kezdte megérteni miről is beszélt neki az asszony.

- Nocsak, Elza. – mondta akadozó nyelvvel. – Anyád sok mindent összehordott, de azt nem mondta, hogy milyen jó picsa lettél. – majd kiszáradt torkát ismét leöblítette az égető töménnyel. – Na, meg sem öleled drága apádat? – folytatta elkenődött beszédét. – Ha nem lennél a lányom, még meg is basználak. De, hisz’ nem is vagyok az igazi apád. – röhögte. – Mondd csak, szűz vagy még? – és ismét röhögött, miközben majdnem elesett.

Erre a felesége nyakon legyintette.

- Hallgass már el, te retek, hát mit beszélsz már? – ripakodott rá dühösen.

- Vigyázz, asszony! Vedd összébb a lepcses szádat, mert még megborítalak a végén! – emelte fel szabadon lévő mutatóujját fenyegetően Eszter felé. Aztán figyelmét ismét Elzára fordította.

- Gyere csak közelebb, hadd gusztáljalak meg jobban. – nyalta meg a szája szélét. – Elégítsd ki apádat.

Elzának esze ágában sem volt odamenni. Szemrebbenés nélkül válaszolt.

- Undorító, részeg disznó. Mit akarsz te? Még a saját farkadat sem találod meg. Ha véletlenül mégis a kezedbe akad, pisáláson kívül más hasznát már úgysem veszed.

- Te átkozott kis ribanc, majd én megmutatom neked! – hördült fel a férfi és két lépést tett Elza felé. De akkor a földre esett. Próbált még felállni, de küzdelme egy hátára fordult bogáréra emlékeztetett. Végül megbékélve helyzetével, alkoholtól kábultan, álomba merült.

- Erről beszéltem. – mondta Elza csak úgy maga elé, miközben kivette még az utolsó két szatyrot is a csomagtartóból…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

- Hát, hogy is mondjam… – húzta az időt Elza, hisz’ mégsem mondhatta meg az igazat. – Hoszteszkedek.

- Aha. És az mi? – nézett Ádám kíváncsian a nővérére.

- Tudod, pénzes bácsikat kísérgetek, olyan rendezvényfélékre, hogy ne legyenek magányosak, meg hogy ne unatkozzanak. Hát ilyesmi. – felelte, bízva benne, hogy beérik ezzel a válasszal.

- Értem már. – bólintott a gyerek.

- Apropó. Mi van az ígéretetekkel? – kérdezte a lány, gyorsan elterelve magáról a szót.

- Milyen ígérettel? – kapta fel a fejét Ádám.

- Jaj, ha már elfelejtettétek, akkor mit várhatok, hogy tartottátok meg? Hát a tanulás! – mondta, majd visszább vette a gázt, mert beértek a városba.

- Ja, az. Jól megy a suli. – felelte Ádám.

- Neked is? – pillantott hátra Gergőre.

- Igen. Én is jól tanulok.

- Ennek örülök. – mondta elégedetten Elza. – Otthon hogy vagytok?

- Minden csak rosszabb, mióta nem vagy velünk. Apa folyton részeg. Anyával állandóan veszekednek. Ő pedig egyre többször rosszul van. A múltkor még a kórházba is bekerült. – fakadt ki az idősebbik gyerek.

- Valóban? – kérdezte Elza kicsit megdöbbenve.

Sajnálta a fiúkat. Bízott benne, hogy mihamarabb segíthet rajtuk. Néhány percre csend telepedett rájuk, a srácok az ablakon kifele bámulva nézelődtek.

Megérkeztek a hamburgereshez. Onnan már jóllakottan folytatták az útjukat a ruhaüzletekbe. Elza bevásárolt a testvéreinek nyári holmikból, majd az élelmiszerboltba vették az irányt.

Az emberek mindenhol kíváncsian fürkészték a csinos lányt. Volt, aki ismerősnek találta, de nem merték megszólítani, mert nem voltak benne biztosak, hogy ez a „bombázó” egy és ugyanaz a személy a rongyos Elzával. Képtelenségnek tartották. Csak azt nem értették, ha mégsem ő, akkor mi köze lehet ehhez a két gyerekhez...

Ajánlom figyelmedbe a már megjelent regényeimet is!

Elza szánakozóan végignézett az anyján. Nem tudott neki megbocsátani, de valahol mégis sajnálta. Rosszabbul nézett ki, mint mikor utoljára látta. Szemlátomást fogyott, szemei beesettek voltak, arca pedig szürke. Sokszor köhögött, ami már teljesen hozzátartozott az életéhez.

- Van gyógyszered? Ha van recepted, kiválthatom.

- Inkább egy kis pénzt adj. – válaszolt az asszony szemrebbenés nélkül.

- Te semmit sem változol. – felelte Elza, megvetéssel a hangjában. – Pénzt nem adok, mert úgyis cigarettára meg piára költenétek. Mondd meg mire van szükségetek és megveszem.

- Nem kell az alamizsnád. – felelte az anyja dacosan.

Ekkor a fiúk szaladtak ki a házból. Vidáman fogták közre nővérüket.

- Indulhatunk? – kérdezte Elza.

- Igen! – felelték kórusban.

- Akkor beszállás! – nyitotta ki nekik a lány a kocsi ajtaját. A fiúk izgatottan ültek be a hátsó ülésre. Még soha sem voltak ilyen szép autóban. Elza is elfoglalta a helyét a kormánynál és elindította a motort. Lassan elindultak. Végiggurultak a tanyabejárón, majd, miután kifordultak a műútra, gázt adott. Ádám tátott szájjal figyelte az ablak előtt elsuhanó fákat.

- Ez a te kocsid? – kérdezte Gergő.

- Igen. – felelte a lány és a visszapillantó tükörből öccsére pillantott.

- Akkor te most gazdag vagy? – folytatta a kérdezősködést rövid szünet után.

- Nem. Azt azért nem mondanám. – nevetett Elza.

- Kár. – felelte Gergő lebiggyesztett szájjal.

- Miért? – kérdezte a nővére.

- Mert akkor hozzád költözhetnénk. Olyan rossz, mióta elmentél. – felelte.

- Nekem is rossz nélkületek. – komorult el Elza, majd mosolyogva hozzátette. – De ha ez vigasztal, jó úton haladok afelé, hogy majdnem gazdag legyek. Akkor talán hozzám költözhettek.

- Tényleg? – csillant fel Gergő szeme. Erre már Ádám is megszólalt.

- Az igazán jó lenne. Egyébként mit dolgozol…

Ismerd meg a már kiadott regényeimet is!

- Ádám?! – szólította meg bizonytalanul.

A fiú előlépett az ismerős hangra.

- Te vagy az, Elza? – kérdezte csodálkozva, de akkorra már, ahogy a kérdést kimondta, biztossá is vált számára, hogy nővére áll előtte. – Gergő, gyere! – kiáltott hátrafordulva. – Elza hazajött!

Ekkor a másik fiú is felbukkant a ház takarásából. Kicsit toporogtak ott zavartan, majd hirtelen nekiiramodtak és futni kezdtek nővérük felé. Majdnem feldöntötték a lányt, olyan lendülettel ölelték át.

- Hát hazajöttél? – kérdezte Gergő, miközben szeméből öklével egy könnycseppet szétmorzsolt.

- Haza. – felelte a lány meghatottan és a két fiút még jobban magához szorította.

- Hogy te milyen szép lettél! – mondta Gergő, miután kibontakoztak az ölelésből.

- De hiszen mindig is az volt. – jegyezte meg Ádám.

- Igen, de most olyan, mint egy királynő.

- Ti pedig úgy néztek ki, mint két szutykos ördögfióka. – nevetett Elza.

Közben, anyjuk is észrevette az idegen autót és kíváncsian lépett ki a házból. Elza háttal állt neki, meg sem gondolta volna, hogy a lánya az. Azt hitte, valami idegen szerzet. Bizalmatlanul szólt oda.

- Mi folyik itt? Egyáltalán, ki maga?

Elza lassan megfordult. Anyjának kerekre nyíltak a szemei a csodálkozástól.

- Te vagy?

- Talán mást vártál? – kérdezett vissza Elza hűvösen.

- Nem vártam én senkit. De te… hogyhogy? És mi történt veled? Úgy megváltoztál, olyan más lettél… olyan… – hebegte, keresve a szavakat.

- Olyan szép! – vágott közbe Gergő.

Az anyjuk csak köhintett válasz gyanánt.

- Most már itt maradsz? – kérdezte Ádám.

Eszter is várakozóan nézett a lányára.

- Nem. Csupán csak hozzátok jöttem, látni akartalak benneteket. Este már megyek is vissza.

A fiúk csalódottan néztek a lányra.

- Akkor legalább maradj pár napot. – kérlelte Gergő.

- Nem lehet. Dolgoznom kell. – felelte.

- Bejössz? – kérdezte Eszter bizonytalanul.

- Inkább nem. Viszont a fiúkat elvinném a városba. Ennénk egy-egy hamburgert, meg vennék nekik néhány dolgot.

- Felőlem. – vonta meg a vállát az anyjuk.

Elza a gyerekekre nézett.

- Van hozzá kedvetek?

A fiúk bólintottak.

- Na, akkor futás megmosakodni, aztán mehetünk.

Az öccsei pedig boldogan szaladtak, hogy nővérük kérésének eleget tegyenek...

Ajánlom figyelmedbe a már megjelent regényeimet is!

Csaknem egy év telt el azóta, hogy elhagyta a szülői házat. Élete ez alatt az idő alatt gyökeresen megváltozott. Úgy érezte, eljött az ideje, hogy hazalátogasson. Már nem az a naiv kis fruska volt, aki elmenekült otthonról. Igazi nővé vált. Érett gondolkodású „bombázóvá”. Nem tudott úgy végigmenni az utcán, hogy a férfipillantások el ne kísérjék. Magassarkú cipőben járt, általában miniszoknyát viselt, ami jól kihangsúlyozta hosszú, kecses lábát. Szőke haja, melynek hullámain a napfény járt táncot, a derekát verdeste. Bőre, mint a fehér márvány, arca pedig méltóságot sugárzott.

Egy júniusi szombat délelőtt pedig piros Fordjával befordult az ismert tanyabejárón. Furcsa érzés volt. Kisebbnek és nyomorúságosabbnak tűnt, mint mikor itt lakot. Most látta csak igazán milyen szánalmas élete is volt. Talán csak a ház mellett lévő hatalmas diófa állt ugyanúgy, hatalmas lombkoronájával, mint ahogy az emlékeiben.

A kapirgáló tyúkok közé hajtott. A ház előtt, a szárítókötélen, ruhának nevezett rongyok lógtak. Leállította a motort. Milyen nyugalom volt, távol mindenfajta nyüzsgéstől. A csendet csak a kakas kukorékolása törte meg. Ült még egy darabig, aztán lassan kiszállt az autóból. Mélyet szippantott a tiszta levegőből. Szinte érezte, ahogy a füstös városi levegő kicserélődik a tüdejében. Úgy érezte, figyelik. Szétnézett. A ház sarka mögül egy leskelődő fejet pillantott meg, ami gyorsan eltűnt az omladozó fal mögött, mikor arra nézett…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Az elkövetkező hetek sikerrel teltek Elza számára. Maga sem hitte volna, hogy ennyire „tehetséges”. Eddig szégyellősen elfojtotta vágyait, elkendőzte valódi mivoltát. Talán a férfiak mindig is ösztönösen megérezték benne a szunnyadó, igazi Elzát. Élvezettel művelte az ősi tudományt és tökéletesre fejlesztette képességeit. Nem volt olyan vendége, aki elégedetlenül távozott volna. Visszajáró vendégeinek tábora pedig csak gyarapodott. Mindegyiket különböző ok vitte odáig, hogy Elza társaságát keresse. Volt, aki gátlásait nem tudta legyőzni, képtelen volt normális kapcsolatot kialakítani. Volt, aki boldog házasságban élt, de felesége elzárkózott a franciázástól, ő pedig nem tudván lemondani az ilyesfajta örömökről, kénytelen volt érte fizetni. Akadt olyan is, aki egyszerűen csak szeretet prostituálthoz járni, mert minden vágyát feszélyezettség nélkül előadhatta. De olyan is volt, aki csak magáért Elzáért jött, mert nem tudott betelni az általa nyújtott örömökkel.

Elza, számításai szerint, egy héten belül csakugyan vissza tudta adni tartozását Szilviának.

Beiratkozott levelező tagozaton a gimnáziumba, hogy befejezze tanulmányait. Igaz, mikor lehetősége nyílt rá, hogy iskolába járjon, a tanév már egy hónapja megkezdődött, de a különbözeti vizsga letétele után csatlakozhatott az osztályhoz.

Természetesen öccseiről sem feledkezett meg. Időnként levelet írt nekik, olykor pedig egy kis csomaggal is megörvendeztette őket. Pénzt szándékosan nem küldött, hisz’ tisztában volt vele, hogy úgysem a gyerekekre lenne fordítva, nevelőapja alkoholizmusát pedig esze ágában sem volt támogatni.

Fél év elteltével Elza elkezdett egy gépjárművezetői tanfolyamot is és néhány hónap múlva már a jogosítványát is a kezében tarthatta.

Májusban pedig befejezte középiskolai tanulmányait és leérettségizett...

Ajánlom figyelmedbe a már megjelent regényeimet is!

- Tessék. – tette le Szilvi elé az asztalra.

- Miért adod ezt nekem?

- Az adósságom törlesztése. Tudom, hogy ez még kevés, de ha így haladok, a héten mindet meg tudom majd adni.

- Ugyan, hagyd már. Hisz’ ráérsz vele.

- Nem. – rázta meg a fejét Elza. – Szeretném minél előbb rendezni. Az a biztos, ami már megvan. Soha sem lehet tudni, hogy mi lesz később. – mondta eltökélten.

- Rendben van. – egyezett bele Szilvi. – Kösz.

- Nem. Köszönettel én tartozom.

- Na és van már programod holnapra?

- Igen. Már négyen bejelentkeztek. – büszkélkedett. – Nézd! – dugta a naplóját barátnője orra alá. - A következő napokra is van már legalább egy vendégem.

- Ez igen! Még a végén irigy leszek. Azt hiszem, téged a Jóisten is erre teremtett. – mondta nevetve.

- Ejnye, most kigúnyolsz?

- Egyáltalán nem, komolyan mondtam. Gratulálok neked...

Ajánlom figyelmedbe a már megjelent regényeimet is!

- Szia. Hát itthon vagy? – kérdezte megkönnyebbülten, mikor belépett a szobába.

- Szia. Már egy ideje. – felelte Elza.

- Aggódtam miattad. Vártam rád, de nem jöttél, nekem pedig mennem kellett. Rám telefonálhattál volna, hogy minden rendben ment-e! – jegyezte meg szemrehányóan Szilvia.

- Igazad van, ne haragudj. De befutott még egy vendég és nem tudtalak hívni. Utána meg már nem akartalak zavarni. – mentegetőzött.

- Nocsak. Akkor hallgatlak. Mindent tudni akarok. – derült föl a kíváncsiságtól az arca és kényelembe helyezte magát a pamlagon.

Elza arca teljesen kipirult, mikor a mondókájába kezdett.

- Valami fantasztikus volt az első pasi. El is felejtettem mellette, hogy pénzért csinálom. Nem tudom mi történt velem, de élveztem minden pillanatot. Kívántam és alig várom, hogy megint találkozzak vele.

- Ezek szerint…

- Igen, két hét múlva. Már bejelentkezett.

- Jól van, ügyes lány vagy. – mondta Szilvi elismerően. – És a következő?

- Jaj, az meg egy nagyon cuki fiú volt. Azért jött, hogy megszabaduljon a szüzességétől. De azt hiszem, nagy kan lesz belőle. Gyorsan tanul és úgy érzem, sok minden rejtőzik még a tarsolyában, amit élvezettel fogok előcsalni belőle. – mondta ravaszul mosolyogva.

- Akkor ő is?

- Igen. Abba sem akarta hagyni.

- Én meg már arra készültem, hogy egy összetört, síró lányt kell majd egész este vigasztalnom. Ehhez képest itt vagy feldobódva, kisimulva, mint aki jól sikerült randi után tért haza.

- Tulajdonképpen, így is van. Ja, majd’ elfelejtettem… – azzal Elza felpattant, kiszaladt az előszobába és elővette retiküljéből a keresetét…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!

Két óra múlva Elza már otthon várta Szilviát. Mióta elindult az albérletbe „dolgozni”, nem is beszéltek. Nem tudta, barátnője mikor ér haza, hisz’ az esti órái rendszeresen be voltak táblázva. Pedig már nagyon izgatott volt, szerette volna mihamarabb megosztani vele új élményeit.

Kényelmesen megvacsorázott, bár időnként félbe kellett hagynia, mivel telefonja többször is megcsörrent. Egyre több férfi érdeklődését keltette fel, de olyanok is voltak, akiknek már két meglévő kuncsaftja ajánlotta.

Elhatározta, hogy listát vezet a vendégeiről. Feljegyzi azokat, akikkel szívesen találkozna még, de azok nevét is felírja egy külön rovatba, akikben csalódott és nem szeretne többé semmilyen szolgáltatást nyújtani számukra. Minél több név kerül a kellemes vendégek csoportjába, annál kevesebbet kell kockáztatnia az új ismeretségek által. Tudatosan törekedett egy törzsvendégkör kialakítására.

Optimistán tekintett a jövőre. Az elkövetkező napra már megvoltak a vendégei, de a hét többi napjára is voltak már néhányan „beütemezve”. Eddig egy jelentkezőt utasított még vissza, akinek a hangjától is hideglelést kapott.

Leheveredett a televízió elé, nézte egy darabig a műsort, de hamar elszundított. Ajtónyitódásra riadt fel. Szilvia érkezett haza. Kimerült volt, látszott rajta, hogy mozgalmas lehetett a napja…

Ajánlom figyelmedbe a már kiadott regényeimet is!

Norbi hangosan felnyögött, ahogy a hüvely forró fala szorosan körülölelte péniszét. Igyekezett minél mélyebbre tolni szerszámát, melyet a kis barlang teljes mivoltában, engedelmesen magába is engedett. Kellemes elégedettség járta át a testét. Most már csak egyet akart, lubickolni a sikamlós járatban. Csípőjét vadul csapkodni kezdte a lány ágyékához, teljesen belefeledkezve a csodálatos érzésbe.

Elza élvezettel adta át magát a fiúnak, aki most már vadkan módjára dugta. Hangosan ziháltak, testük verejtékben fürdött. A kemény pénisz csillapíthatatlan buzgósággal járt ki-be az izzó pinában. Az ifjúi hév azonban ismét túlságosan hamar érlelte be gyümölcsét. Norbi csípője megállíthatatlanul, egyre gyorsította a ritmust, majd egy hatalmas öklelést követően elélvezett. Abban a pillanatban, ahogy magja elhagyta a testét, hatalmas nyögés szakadt ki a torkából, teste megfeszült, majd aprókat rándult, ahogy heréi tartalmának utolsó cseppje is kiürült.

Teste remegett, de nem tudott betelni a kéjjel, ezért összeesett péniszét ismét Elza elé tolta, segítséget várva a felélesztéséhez. A nő azonban finoman eltolta magától, bár még egy sóvárgó pillantást vetett a petyhüdten lógó szerszámra.

- Sajnálom, de az idő letelt. Ennyi fért bele. – mondta szelíden.

Norbi csalódott tekintetét Elzára szegezte.

- Annyi csodát mutattál ma nekem, hogy olthatatlan vágyat érzek rá, hogy újra átéljem.

Elza mosolygott.

- Nem rég még egy kisfiú állt itt velem szemben, most pedig igazi férfi lettél. Ez még csak a kezdet, rengeteg dolgot tudnék még mutatni neked.

- Hát, ebben biztos vagyok. Minél többet tapasztalok meg, annál többet akarok.

- Ezzel mind így vagyunk. – felelte Elza.

- Lenne még rá mód? – kérdezte csillogó szemmel.

- Hát persze. Ez csak rajtad múlik. Na meg persze a pénztárcádon.

- Nekem ez a csoda mindent megér. Taníts engem! Micsoda bombázó vagy! Na, tessék, már megint kívánlak. – nézett le ágaskodó péniszére.

Elza egy lágy csókot nyomott a merevedő hímtag végére, Norbi beleremegett.

- Most menj. – mondta kedvesen. – De visszavárlak még.

- Abban biztos lehetsz, hogy még jelentkezem. Hamarabb, mint gondolnád. – felelte és kiment a fürdőbe a ruháiért. Néhány perc elteltével, már felöltözve tért vissza. Letette a pénzt az asztalra, egy puszit nyomott a lány arcára és elindult kifelé.

- Akkor, viszlát. – mondta búcsúzóul, még mielőtt kilépett a lépcsőházba.

- Viszlát! – mosolygott Elza, majd csendesen becsukta távozó vendége után az ajtót…

Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!