- Tessék. – tette le Szilvi elé az asztalra.
- Miért adod ezt nekem?
- Az adósságom törlesztése. Tudom, hogy ez még kevés, de ha így haladok, a héten mindet meg tudom majd adni.
- Ugyan, hagyd már. Hisz’ ráérsz vele.
- Nem. – rázta meg a fejét Elza. – Szeretném minél előbb rendezni. Az a biztos, ami már megvan. Soha sem lehet tudni, hogy mi lesz később. – mondta eltökélten.
- Rendben van. – egyezett bele Szilvi. – Kösz.
- Nem. Köszönettel én tartozom.
- Na és van már programod holnapra?
- Igen. Már négyen bejelentkeztek. – büszkélkedett. – Nézd! – dugta a naplóját barátnője orra alá. - A következő napokra is van már legalább egy vendégem.
- Ez igen! Még a végén irigy leszek. Azt hiszem, téged a Jóisten is erre teremtett. – mondta nevetve.
- Ejnye, most kigúnyolsz?
- Egyáltalán nem, komolyan mondtam. Gratulálok neked...
Ajánlom figyelmedbe a már megjelent regényeimet is!
