- Szia. Hát itthon vagy? – kérdezte megkönnyebbülten, mikor belépett a szobába.
- Szia. Már egy ideje. – felelte Elza.
- Aggódtam miattad. Vártam rád, de nem jöttél, nekem pedig mennem kellett. Rám telefonálhattál volna, hogy minden rendben ment-e! – jegyezte meg szemrehányóan Szilvia.
- Igazad van, ne haragudj. De befutott még egy vendég és nem tudtalak hívni. Utána meg már nem akartalak zavarni. – mentegetőzött.
- Nocsak. Akkor hallgatlak. Mindent tudni akarok. – derült föl a kíváncsiságtól az arca és kényelembe helyezte magát a pamlagon.
Elza arca teljesen kipirult, mikor a mondókájába kezdett.
- Valami fantasztikus volt az első pasi. El is felejtettem mellette, hogy pénzért csinálom. Nem tudom mi történt velem, de élveztem minden pillanatot. Kívántam és alig várom, hogy megint találkozzak vele.
- Ezek szerint…
- Igen, két hét múlva. Már bejelentkezett.
- Jól van, ügyes lány vagy. – mondta Szilvi elismerően. – És a következő?
- Jaj, az meg egy nagyon cuki fiú volt. Azért jött, hogy megszabaduljon a szüzességétől. De azt hiszem, nagy kan lesz belőle. Gyorsan tanul és úgy érzem, sok minden rejtőzik még a tarsolyában, amit élvezettel fogok előcsalni belőle. – mondta ravaszul mosolyogva.
- Akkor ő is?
- Igen. Abba sem akarta hagyni.
- Én meg már arra készültem, hogy egy összetört, síró lányt kell majd egész este vigasztalnom. Ehhez képest itt vagy feldobódva, kisimulva, mint aki jól sikerült randi után tért haza.
- Tulajdonképpen, így is van. Ja, majd’ elfelejtettem… – azzal Elza felpattant, kiszaladt az előszobába és elővette retiküljéből a keresetét…
Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!
