Elza néhány óra múlva visszaérkezett a kért iratokkal. Félénken bekopogott az iroda ajtaján. Dr. Séra kellemetlen, reszelős hangján felhorkant.
- Tessék!
- Most nem alkalmatlan? – dugta be a lány a fejét az ajtón bizonytalanul. Az ügyvéd felnézett az aktáiból.
- Gyere csak, gyere. – sürgette a lányt, miközben felállt és ismét a kanapéhoz lépett. Elza becsukta az ajtót és közelebb lépett, majd a papírokat átnyújtotta „jótevőjének”.
- Ülj csak le!
A lány engedelmesen helyet foglalt, és figyelmesen fürkészte az ügyvéd arcát, aki az iratokba mélyedve leült mellé. Miközben átfutotta a papírokat, kezét ismét a lány combjain pihentette.
- Ühüm… Igen… Ühüm… – mormogott olvasás közben. – Nincs olyan nagy baj. – nyögte ki végül és kezét feljebb csúsztatta a lány combjain, a szoknya alá.
Elza összeszorította a lábait. A férfi persze ezt észrevette, arca idegesen megrándult. A lány ölébe ejtette az iratokat, felállt és beült az íróasztala mögé.
Hangja már közel sem volt olyan barátságos, mikor megszólalt. Hivatalos volt és kimért.
- Igen. A szerződés hiteles. De van egy záradék, ami szerint, ha az apja egy héten belül rendezi a tartozását, ami a kamattal már száztízezerre rúg, akkor a tanya a maguké marad. Persze, ehhez még hozzájön tízezer forint, ami az én illetékem… khm… a tanácsadásért és az ügyintézésért, persze ha igényled.
Elzának elkerekedett a szeme.
- Hogy mennyit? De hát honnan vegyek elő annyi pénzt? Istenem, mit csináljak most? – kérdezte kétségbeesve.
- Én tudnék esetleg segíteni. – felelte az ügyvéd, miközben végigmustrálta a lányt és megtörölte kézhátával a szája szélét.
Elzát rossz érzés kerítette hatalmába.
- Valóban? – kérdezte remegő hangon.
- Oda tudnám adni azt a pénzt, persze nem ingyen. Bizonyos ellenszolgáltatásért cserébe. – dőlt hátra a székében, miközben izgatottan méregette a lányt.
- Ezt hogy érti?
- Szerinted? Soha sem tudnád megadni azt a pénzt. Sehol nem kapnál hitelt sem. Így mindketten jól járnánk. Igazán gusztusos vagy. Meg aztán, nincs abban semmi rossz. Pusztán csak néhány alkalommal, mondjuk, négyszer a kedvemre teszel, és a kistesóid nem kerülnek intézetbe. Hát olyan nagy ár ez?
- Soha!
- Na, csak ne olyan nagy hévvel! Még a végén megharagszom és nincs ajánlat. Holnap reggelig gondolkozhatsz, utána már nem tartom fenn a lehetőséget. És most menj, ne rabold a drága időmet.
Elza összetörten hátrált az ajtó felé. Miután becsukta az ajtót, szinte futva hagyta el az irodát. „Micsoda szemét alak!”, dühöngött magában...
Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!
