Kovács Elza alig volt húszéves. Mezőegyházától úgy hat kilométerre élt szüleivel, egy komfort nélküli tanyán. Az épület roskadozott, oldala imitt-amott megtapasztott. A tető egy helyen megroggyant az elmúlt télen a hó súlya alatt. Nem volt bekötve a villany, egy kis generátor fejlesztette az áramot. Életkörülményeik nem a XXI. századot tükrözték.
Nevelőapja, Berecz Sándor züllött alkoholista, aki az alkalmi munkáiból megkeresett pénzt a kocsmába hordta. Anyja, Hajdú Eszter, aki tizenkét évvel fiatalabb volt férjénél, még csak negyvenkét éves, de ötvenkettőnek is kinézett. Mostoha életkörülményeik és tüdőbetegsége felőrölte az asszony szervezetét. Időnként erősen fulladt, zihálva kapkodta a levegőt. Gyógyszereit nem szedte rendszeresen.
Elzának két kisöccse volt, Ádám még csak hat éves, Gergő pedig nyolc. Bár csak féltestvérei voltak, mindennél fontosabbak voltak számára, életébe csak ők hoztak egy kis fényt. Korán megtanulta mi is az a nélkülözés. Gyakran éheztek és fáztak. Télen egy helyiségbe húzódtak össze, amit egy kályhával fűtöttek fel.
Már egész kisgyermekkora óta segítenie kellett az anyjának. Iskola után hazakerékpározott és a tanya körüli munkákhoz fogott. Kiskertjükben megtermesztették a szükséges zöldségféléket. A tanya körül néhány lábasjószág szaladgált. Volt egy kecskéjük, mely tejjel látta el a családot. Ez a kis háztáji szinte a megélhetést jelentette számukra. Anyja, betegségénél fogva, nem igazán bírta már a fizikai munkát, így egyre több feladat a fiatal lányra hárult. Mire elvégzett, már sötétedett és áram híján a tanulásra már nem tudott elég időt fordítani.
Nevelőapja tíz éves korában cseppent az életükbe, miután édesapja egy szó nélkül lelépett. Az sem volt különb ennél az embernél, talán csak annyival, hogy tőle nem kapott verést.
Szeretett iskolába járni. Igyekezett a tudást még az órán magába szívni. Csodálattal nézte a vele egykorú lányokat, akik szép ruhákban jártak. Szeretett volna velük barátkozni, de ócska, mások által levetett öltözéke miatt nem álltak vele szóba. Messziről nevetgéltek rajta, illetve kényesen biggyesztett szájjal kritizálták megjelenését, de ő ennek ellenére nem haragudott rájuk. Szégyellte magát kinézete és nyomora miatt. Különbnek érezte az osztálytársait magánál, pedig szépsége így is megmutatkozott. Rendkívül szép, lágy vonásai voltak. Szemöldöke kecsesen ívelt, kék szemei tisztán ragyogtak. Ajkai teltek, húsosak. Bőre hibátlan. Világosszőke haja lágyan hullámzott, a nappali fényben aranyként ragyogott. Termete sudár, alakja karcsú volt.
Egyetlen barátnője volt, Kardos Szilvia, aki a szomszéd tanyán nevelkedett, igaz, ő nem olyan mostoha körülmények között. Szerető család vette körül, és azért az anyagi javakban sem nélkülöztek. Gazdagok nem voltak, de elérhető volt számukra mindaz, ami az alapvető élethez szükséges volt.
Azonban, ahogy Elza betöltötte a tizennyolcadik életévét, szülei kivették az iskolából és dolgozni küldték, pedig már csak egy év hiányzott az érettségihez. Szükség volt a kenyérkeresőre, hisz’ apja a jövedelmét a torkán eresztette le, anyját pedig tanulatlansága és teherbírásának csökkenése nem tette alkalmassá, hogy munkába álljon. Két kisöccsét pedig taníttatni, etetni kellett. Elza szomorú volt, hogy az iskolát félbe kellett hagynia, de belátta, hogy szükség van a keresetére. Alkalmi munkái voltak, nyáron pedig napszámban dolgozott. Fél éve, a Munkaügyi Központ segítségével lett takarítói állása egy ügyvédi irodánál. Jól érezte ott magát. Munkáját lelkiismeretesen végezte, végre tudott venni magának néhány ruhát is. Kevéske fizetéséből próbálta testvérei számára biztosítani az alapvető szükségleteket.
Egy jól menő ügyvédnél, Dr. Séra Róbertnél dolgozott. Igyekezett kerülni a férfit, akinek a tekintetében volt valami ijesztő, borzongató. Pedig az soha nem beszélt vele, de ő mégis viszolygott tőle. Negyvenöt év körüli volt, erősen kopaszodó. A jómód rányomta bélyegét külső megjelenésére, hisz’ volt rajta jócskán plusz kiló. Arca behízott, bőre zsírosan fénylett.
Egy nap, mikor az ügyvéd belépett az irodába, észrevette, hogy Elza szemei pirosak. Látható volt, hogy nemrég sírt. Megszólította a lányt…
Ismerd meg Alice Miller már megjelent regényeit is!
