- Valami baj van?
Elza ismét sírva fakadt.
- Elnézést. – mondta és ki akart szaladni az irodából, de a férfi megfogta a csuklóját és visszatartotta, majd a zsebébe nyúlt és egy zsebkendőt nyújtott a lány felé.
- No-no, kislány. Tessék, mondd csak el mi bánt. Valami gond van a munkával?
Elza szipogva nyúlt a zsebkendőért.
- Köszönöm. – mondta, miközben megtörölte a szemeit. – Nem, a munkával semmi gond. Remélem, ön is elégedett velem.
- Akkor, mi a baj? – faggatta tovább az ügyvéd.
- Otthoni problémák. Bocsánat, nem fordul többet elő.
- Ugyan már. – folytatta a férfi. – Mondd csak el, talán segíthetek.
- Nem akarom a bajaimmal terhelni. – felelte Elza pironkodva.
- Na, gyere csak és ülj le. – mondta Dr. Séra barátságosan, majd miközben leült a bőrkanapéra, kezét maga mellé téve intett a lánynak, hogy foglaljon helyet mellette. A lány restelkedve leült a munkaadója mellé.
- Így már más. Na, ki vele, milyen bánat nyomhatja a szívét egy ilyen virágszálnak?
- Nem is tudom hol kezdjem. Nagyon szégyellem.
- Na, csak bátran. – biztatta a lányt.
- A nevelőapám… Iszákos egy ember. Mindig nehezen éltünk meg. Anyám beteg. Van két öcsém. Mióta dolgozok, azóta kicsit könnyebben élünk. De az apám… Már hitelbe ivott. Most pedig aláírt a kocsmárossal egy váltót. Elveszítjük azt a rossz kis tanyát. Másnak nem nagy érték, de számunkra a minden. Mi lesz velünk? Mi lesz a testvéreimmel? Nem kerülhetnek intézetbe! – és ismét potyogni kezdtek a könnyei.
Az ügyvéd megpaskolta a lány térdeit, majd a kezét annak combján felejtette. Elzának hevesen kezdett verni a szíve, de nem mert tiltakozni a túl bizalmas érintés ellen. Ránézett a férfira, aki úgy tűnt, mintha észre sem vette volna hová is tévedt a keze. Arca erősen gondterheltnek tűnt, mint akit komolyan foglalkoztat a lány problémája. Elza el is bizonytalanodott, megszégyellte magát, hogy félreértette a férfi baráti gesztusát, mikor az azon igyekszik, hogy segítsen neki.
- Várjunk csak. Nem hiszem, hogy nem lehet segíteni a bajon. Ha látnám azt a szerződést, kitalálhatnánk valamit.
- Tényleg? – csillant fel a lány szeme.
- Hát persze. – felelte Dr. Séra és megszorította a lány combját. Majd kezét felemelte és letörölte a lány arcáról a könnyeket. Ahogy kezét visszahúzta, megérintette a lány melleit. Elza összerezdült, de úgy gondolta, csak véletlen volt. Az ügyvéd rámosolygott.
- Hozd csak be a szerződést meg a tanya papírjait. Meglátom, mit tehetek.
Elza felállt.
- Most?
- Hát persze. Fontos az ügy, nem?
A lány bólintott.
- Akkor nyomás! – és játékosan megpaskolta a lány fenekét.
Elza megkönnyebbülten hagyta el az irodát. Segítséget talált. Bár furcsa az ügyvéd stílusa, de – gondolta, – biztos még a gyereklányt látja benne.
Nem vette észre, ahogy a férfi kéjsóvár tekintetével végigkíséri, miközben megnyalja a szája szélét…
Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!
