Csodálatos éjszaka volt. Az ég sötét kupoláját milliónyi csillag ragyogta be. A Hold jóllakott kövérséggel terpeszkedett alattuk.
Felnézve az égre, az ember oly’ parányinak érezte magát. Szinte félelemmel töltötte el az a tudat, hogy a végtelen univerzumában kisebb mint egy porszem. Így tűnik fel csak a számára, hogy ő maga milyen kis semmi, milyen törékeny.
Leventét most is lenyűgözte a látvány, mint mindig. De nem akart most ezzel foglalkozni, hisz’ az ajtó mögött valami hasonlóan varázslatos szépség várta. Rég elfelejtett izgalom hatalmasodott el rajta. Nagyot sóhajtott, majd bekopogott. Az ajtó szinte azonnal feltárult és Elza, mint a legszebb csillag tündöklött előtte.
Még soha sem látta ilyen szépnek. Haja fel volt tűzve, csak egy kis hullámzó tincs keretezte be az arcát. Szemei úgy kéklettek, akár a legtisztább égbolt. Fehér, könnyű ruhát viselt, amiben úgy festett, mint egy görög istennő. Levente lélegzetvisszafojtva nézte, akár valami tüneményt.
- Szia! – köszönt Elza csilingelő hangján.
- Szia. – köszönt a férfi is, de továbbra is úgy állt, mint akinek földbe gyökerezett a lába.
- Nem jössz be? – kérdezte a lány szelíden, miközben halvány pír jelent meg az arcán.
- De, hogyne. – tért magához Levente a révületből. – Gyönyörű vagy. – tette hozzá.
- Köszönöm. – fogadta a bókot Elza szemlesütve és beljebb tessékelte a férfit.
- Ezt neked hoztam. – nyújtott át egy szál vörös rózsát a lánynak, akinek az ajkai olyanok voltak, mint a virág szirmai. Pirosak és harmatosak.
- Kedves tőled. – mondta és beleszippantott a rózsa illatába. – Szeretem.
- Akárcsak én. – felelte Levente, szemét le nem véve a lányról.
Lassan odahajolt hozzá és megcsókolta. Elza ajkai édesek voltak. Nyelvét áttolta a szájába, kutakodva, keresve. Ott összefonódott a lány nyelvével. Csókjuk szédületes volt, majdnem teljesen elragadta őket a szenvedély. De nem akartak sietni, hisz’ az este csak most kezdődött. Minden csodát egyenként végig akartak élvezni, akárcsak a vacsora fogásait. Ha most egymásnak esnének, az olyan lenne, mintha összeöntenék a bort a főfogással és a desszerttel. Mindennek megvan a sora és külön-külön kell végigízlelni…
Ajánlom figyelmedbe a már megjelent regényeimet is!
