A lány tekintete a távolba révedt, mintha csak látná a vágyainak világát.
- Először is, befejezném a középiskolát. Aztán szeretnék egy biogazdaságot létrehozni. Vennék földet, tartanék teheneket. Szívem szerint, mindenből egy keveset. Zöldségtermesztés, tejtermékek, baromfi. De az is lehet, hogy csak egy dologra szakosodnék. Annyira ezen nem gondolkoztam, hisz’ olyan elérhetetlen. Közben tanulnék főiskolán, később pedig magamhoz venném az öcséimet. Butaság, nem?
Szilvia figyelmesen hallgatta.
- Egyáltalán nem butaság. – felelte őszintén. – Ráadásul, nem is biztos, hogy olyan elérhetetlen. – tette hozzá. – Csak, bizonyos áldozatokat kell olykor hozni azért, hogy a vágyaink beteljesedjenek. Talán mégsem vagy annyira eltökélt, mint amilyennek magadat tartod.
Elza kezdett felocsúdni a kezdeti sokkból, amit Szilvia okozott a szavaival. Mélyen hallgatott, miközben próbálta reálisan átgondolni a hallottakat.
- Mégis, milyen férfiak járnak hozzád? – kérdezte halkan.
Barátnője elmosolyodott. Úgy látszik, Elza mégsem zárkózik már el olyan mereven a lehetőségtől.
- Átlagos emberek. Kulturáltak. Jogászok, tanárok, hivatalnokok, vállalkozók. Családapák, suhancok. Egyszóval, „tisztességes férfiak”.
- Mégis milyen velük?
- Jaj, kicsim, hát milyen lenne? Szexeltél már, nem? Pont olyan. Csak éppen mindig mással és a kuncsaft kívánsága szerint. De természetesen, csak amennyit és amit bevállalsz. Ez már előre le van fixálva az ügyféllel, mint ahogy az ár is.
- Félnék tőle. Mármint az egésztől. – közölte Elza.
- Ez természetes. Így van ezzel mindenki. De nem lennél egyedül, hisz’ ott lennék neked én. Mindenben segítenék.
- Nem is tudom…
Ajánlom figyelmedbe a már megjelent regényeimet is!
