- Mi az, hogy nincs választásod? Igenis, hogy van. – ült fel Szilvia.
- Ugyan. Még ha lenne munkám. De nincs semmi. Iskola nélkül sehová sem kellek. Úgy érzem, cserbenhagytam az öcséimet. Megígértem, hogy segítek rajtuk, de még saját magamon sem tudok. Csődöt mondtam.
- Hát tudod, ha így belemerülsz az önsajnálatba, akkor valóban. Tudod, „segíts magadon, Isten is megsegít”. Gyere, mutatok valamit. – azzal az ablakhoz lépett. Elza követte.
- Látod az udvaron azt az autót?
A kocsibejárón egy rozsdabarna, 2011-es Kia Magentis állt.
- Az az én kocsim.
Elza ámulva nézte.
- Gyönyörű.
Szilvi a ruhásszekrényhez lépett, kitárta az ajtaját.
- Jaj, de szépek! És milyen sok! – simította végig a kezét Elza a vállfákon lógó ruhákon.
Szilvia leült az ágyra és folytatta.
- Pesten van két lakásom, egy egyszobás és egy háromszobás. Ja, és a bankszámlám sem üres.
Elza is leült a fotelbe.
- Irigyellek érte. Nekem sohasem lesz ennyi mindenem.
- Akár lehetne is… – mondta a barátnője és bekapott egy linzert.
- Hogyan? – kérdezte Elza izgatottan.
- Kemény és nehéz munkával. – felelte Szilvi rezzenéstelen arccal.
- Én nem félek a munkától. Lehet az bármi, csak lenne.
- Úgy gondolod?
Elza bólintott.
- Ha valóban eltökélt vagy, segíthetek. De csak akkor.
- Hát persze. – csillant fel a szeme Elzának.
- Mint már mondtam, kemény és nehéz munka.
- De mégis, miről van szó?
Szilvia kicsit hallgatott, majd mélyen barátnője szemébe nézett.
- Szex...
Ajánlom figyelmébe a már megjelent regényeimet is!
