EROMANTIKA

Az elkövetkező hetek sikerrel teltek Elza számára. Maga sem hitte volna, hogy ennyire „tehetséges”. Eddig szégyellősen elfojtotta vágyait, elkendőzte valódi mivoltát. Talán a férfiak mindig is ösztönösen megérezték benne a szunnyadó, igazi Elzát. Élvezettel művelte az ősi…

- Tessék. – tette le Szilvi elé az asztalra. - Miért adod ezt nekem? - Az adósságom törlesztése. Tudom, hogy ez még kevés, de ha így haladok, a héten mindet meg tudom majd adni. - Ugyan, hagyd már. Hisz’ ráérsz vele. - Nem. – rázta meg a fejét Elza. – Szeretném minél…

- Szia. Hát itthon vagy? – kérdezte megkönnyebbülten, mikor belépett a szobába. - Szia. Már egy ideje. – felelte Elza. - Aggódtam miattad. Vártam rád, de nem jöttél, nekem pedig mennem kellett. Rám telefonálhattál volna, hogy minden rendben ment-e! – jegyezte meg…