- Hogyan? – kérdezte Elza hebegve.
- Ahogy mondtam. A férfiak hajlandóak jól megfizetni azt, ami jó. Végül is, most is azt csinálod, csak kevesebbért. Ráadásul nem te osztod a lapokat.
- Ugye most ugratsz? – hitetlenkedett a lány.
- Szerinted? – kérdezett vissza Szilvi, miközben komoly tekintettel Elza szemébe nézett. – Én már egy ideje ezt csinálom, persze anyámék nem tudnak róla. Kezdetben nagyon nehéz volt, de a jólét kárpótolt. Aztán, szép lassan kialakult egy törzsvendégköröm. Annyira ismerem már őket, mintha mind a pasim lenne. Megtehetem, hogy válogassak, ha valaki nem tetszik, nincs üzlet. Az én szabályaim szerint játszunk. Addig megyünk el, amíg én gondolom.
Elza döbbenten hallgatta. Egyszerűen nem jutott szóhoz. Szilvi pedig, ezt kihasználva, folytatta.
- A pasik úgyis csak egy dolgot akarnak. Dugni. Hát akkor fizessenek érte.
- Én nem vagyok olyan nő. – nyögte ki Elza csöndesen.
- Milyen is? – érdeklődött Szilvia.
- Hát, olyan. Aki a testéből él.
- Mert szerinted ők milyenek, hmm?
Elza hallgatott.
- Hát, pont mint mi. Csak nézz rám. Átlagos, hétköznapi lányok. Egyik sem azért csinálja, mert hű, de erre vágyott kislánykora óta. Csak mert az élete így hozta. Tőkét tud gyűjteni, amire már építkezhet. Tanulhat, vállalkozást indíthat, befektethet, vagy ezt folytatja. De ha ügyes vagy, akár még élvezheted is egy-egy pasival. Nincs megtiltva. Még keresel is vele.
- Nem is tudom, ez azért durva.
- Persze. Igazad van. Nem is akarom rád erőltetni. Én csak elmondtam, mint egy lehetőséget. Persze, vissza is mehetsz Csabához, bár nem hiszem, hogy jó kilátásaid lennének mellette. Gondolj csak bele. Mi lesz, ha erőszakoskodni kezd, mert éppen ahhoz lesz kedve? Vagy mit teszel, ha mikor már kezd rád unni, kölcsönad egy-két havernak? Tudsz majd tenni ellene? Akkor már lehet, hogy valóban nem lesz választásod. Bármire is döntesz, tény, hogy Csabánál nem maradhatsz, akkor inkább haza kell menned.
- Nem, haza nem megyek. – rázta meg Elza a fejét a nyomaték kedvéért.
- Te tudod! Én mindenesetre, holnap visszamegyek Pestre. Sajnos, bármennyire is szeretném, többet nem tudok tenni érted. – rövid hallgatás után folytatta. – Mit tennél, ha lenne pénzed? Egy kis tőkéd, mit szeretnél csinálni…
Ajánlom figyelmedbe a már megjelent regényeimet is!
