Másnap reggel, hét órakor megérkezett Levente Biankával. Elza már az ablakból leskelődve várta őket. Amint megpillantotta a begördülő autót, eléjük sietett.
- Szia! – üdvözölte a férfi, ahogy az autóból kiszállt.
- Sziasztok! – köszönt Elza is, kíváncsian nyújtogatva a nyakát, hogy láthassa a hátsó ülésen ülő kislányt.
Levente kiemelte Biankát az autóból, aki rögtön apjához simult és megfogta a kezét. Éppen olyan meleg, barna szemei voltak, mint a férfinak. Más hasonlóságot nem is látott Elza egyelőre kettejük között. A kislánynak sötét, majdhogynem fekete, dús haja volt, mely majdnem a derekáig leért. Piros kis ruhát viselt, hozzá illő piros szandállal. Haja két oldalt csattal volt elcsatolva, amely szintén piros volt.
- Szia, Bianka. – mosolygott rá Elza.
- Szia. Te honnan tudod a nevemet? – kérdezte csodálkozva.
- Apukád elárulta nekem. Hogy te milyen csinos vagy!
- Tetszik a ruhám? – kérdezte a kislány, szoknyája szélét kissé megemelve.
- Nagyon. – felelte Elza. – De hogy milyen jól áll rajtad! Úgy nézel ki, akár egy hercegnő.
Bianka szégyenlősen elmosolyodott.
- Téged hogy hívnak? – kérdezte most már kissé bátrabban.
- Apukád nem mondta meg?
A kislány megrázta a fejét.
- Dehogynem. – cáfolta meg Levente. – Mit mondtam, kihez megyünk?
- Ja, már tudom! – kapott a fejéhez. – Akkor te vagy Elza?
- Pontosan. Akkor mégis csak tudod. – felelte nevetve.
- Te is nagyon szép vagy. – jelentette ki Bianka elismerően. – Igaz, apa? – nézett fel a férfira.
- Hát, khmm, valóban. – felelte, anélkül, hogy Elzára pillantott volna.
- Köszönöm. Azt hiszem, jól megleszünk. Mert, ugye itt maradsz velem, amíg apa elintézi a dolgait?
- Igen. – bólintott a kislány.
- Akkor? Megfogod a kezem? – kérdezte Elza, miközben karját a kislány felé nyújtotta.
Bianka az apjára nézett.
- Menj csak. – simogatta meg a haját a férfi. – De egy puszit azért kapok, ugye?
- Kettőt is. – csimpaszkodott a gyerek lehajló apja nyakába, azután odalépett Elzához és megfogta a kezét. – Leszel a barátnőm?
- Örömmel. – felelte Elza, aki máris szívébe zárta a kislányt.
- Akkor jól viselkedjetek! Majd jövök. – nézett végig Levente a lányokon.
- Úgy lesz. – felelte Elza.
- Szeretlek, Apu.
- Én is, kicsim. – mondta Levente, aki már az autóban ült.
A férfi megnyugodva tapasztalta, hogy kislányával Elza hamar megtalálta a hangot. Ezidáig aggódott egy kicsit, annak ellenére, hogy négyéves kislánya rendkívül barátságos volt mindenkivel. Szíve azt súgta neki, hogy jó helyen lesz Bianka Elza mellett…
Ajánlom figyelmedbe a már megjelent regényeimet is!
