Az elkövetkező hetek sikerrel teltek Elza számára. Maga sem hitte volna, hogy ennyire „tehetséges”. Eddig szégyellősen elfojtotta vágyait, elkendőzte valódi mivoltát. Talán a férfiak mindig is ösztönösen megérezték benne a szunnyadó, igazi Elzát. Élvezettel művelte az ősi tudományt és tökéletesre fejlesztette képességeit. Nem volt olyan vendége, aki elégedetlenül távozott volna. Visszajáró vendégeinek tábora pedig csak gyarapodott. Mindegyiket különböző ok vitte odáig, hogy Elza társaságát keresse. Volt, aki gátlásait nem tudta legyőzni, képtelen volt normális kapcsolatot kialakítani. Volt, aki boldog házasságban élt, de felesége elzárkózott a franciázástól, ő pedig nem tudván lemondani az ilyesfajta örömökről, kénytelen volt érte fizetni. Akadt olyan is, aki egyszerűen csak szeretet prostituálthoz járni, mert minden vágyát feszélyezettség nélkül előadhatta. De olyan is volt, aki csak magáért Elzáért jött, mert nem tudott betelni az általa nyújtott örömökkel.
Elza, számításai szerint, egy héten belül csakugyan vissza tudta adni tartozását Szilviának.
Beiratkozott levelező tagozaton a gimnáziumba, hogy befejezze tanulmányait. Igaz, mikor lehetősége nyílt rá, hogy iskolába járjon, a tanév már egy hónapja megkezdődött, de a különbözeti vizsga letétele után csatlakozhatott az osztályhoz.
Természetesen öccseiről sem feledkezett meg. Időnként levelet írt nekik, olykor pedig egy kis csomaggal is megörvendeztette őket. Pénzt szándékosan nem küldött, hisz’ tisztában volt vele, hogy úgysem a gyerekekre lenne fordítva, nevelőapja alkoholizmusát pedig esze ágában sem volt támogatni.
Fél év elteltével Elza elkezdett egy gépjárművezetői tanfolyamot is és néhány hónap múlva már a jogosítványát is a kezében tarthatta.
Májusban pedig befejezte középiskolai tanulmányait és leérettségizett...
Ajánlom figyelmedbe a már megjelent regényeimet is!
