- Lakhatnál nálam. Kivennénk egy kis lakást, ahol az üzletet lebonyolítanád. Interneten megcsinálnánk a hirdetésedet. Vennénk egy pár munkaruhát, hisz’ melegítőben mégsem fogadhatnád a vendégeket. Az anyagi részét állnám, úgyis hamar meg tudnád adni. Az adottságaid megvannak hozzá. Csak a szemléleteden kellene változtatni. Sokan élnek ebből és hidd el, nem is rosszul. Ez nem olyan, mint az út szélén állni.
A lány hallgatott. Teljesen elbizonytalanodott. Végiggondolta a lehetőségeit. Mi várna rá, ha hazamenne, mi várna rá Csaba mellett. Igaza van Szilviának. Így is a testéből él, hisz’ Csaba tartja el, ő pedig kiszolgálja a férfit. Ha kezébe venné a dolgokat, akkor legalább profitálhatna az egészből és talán még az álmait is valóra tudná váltani. Talán meg kellene próbálnia.
- Mi van, ha mégsem tudom csinálni? – tépelődött.
- Akkor kiszállsz. Ennyi. Nos?
- Rendben van. Rád bízom magam. – hozta meg végül a nehéz döntést.
- Jól van. Akkor, mit szólnál, ha máris összepakolnád a ruháidat és a ma éjszakát itt töltenéd? Holnap pedig korán reggel indulnánk is Pestre.
Elza bólintott.
- De biztosan ezt akarod? – kérdezte Szilvi a biztonság kedvéért.
- Már mondtam. Döntöttem. Nem szoktam meghátrálni, ha már egyszer eltökéltem magam. – felelte Elza határozottan.
- Oké. – emelte fel a kezét Szilvi megadóan. – Csak biztosra akartam menni. – mosolygott, majd folytatta. – Elviszlek, jó? A kocsiban megvárlak, míg elkészülsz.
- Remek, induljunk. Csak nem tudom, Csabi mit szól majd hozzá. – aggályoskodott Elza.
- Ugyan mit szólna? Nem ő mondta, hogy ti nem egy pár vagytok? Akkor, innentől csak fogja be.
- Igazad van.
Azzal a két lány felállt és megindult kifelé. Gizi az ajtónyitásra lett figyelmes.
- Hát ti hová mentek? – sietett utánuk.
- Jövünk mindjárt. Aztán majd elmagyarázom. – felelte Szilvi, miközben az autó mellé értek.
- Ülj be! – szólította fel barátnőjét, aki félve szállt be, attól tartva, hogy valami kárt tesz benne...
Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!
