Két óra múlva már karöltve, egy párt alkotva a hipermarketben sétáltak, hogy bevásároljanak a másnapi ebédhez. De alig léptek még be az üzletbe, már rögtön az első soron Csaba egy ismerősével futottak össze. Egy fekete, hosszúhajú lány válogatott a zöldségek között. Teltebb volt Elzánál, de női szemmel is rendkívül vonzó és elegáns. A férfi, mintha Elzáról egy pillanatra megfeledkezett volna, a nőhöz lépett, s arcán sármos mosollyal leszólította.
- Szia, Szandi!
A nő megfordult, arca felderült Csaba láttán.
- Szia! Rég nem láttalak. – azzal kezét a férfi vállára téve, puszival is üdvözölték egymást. Elza kínosan érezte magát, jelenlétét teljesen figyelmen kívül hagyták.
- Mi van veled? – kérdezte Szandi, miközben a Csaba mögött tétovázó lányra pillantott.
- Semmi különös. De egyszer igazán összefuthatnánk. – válaszolta.
- Igazad van. Akkor, remélem, hamarosan látlak.
- Úgy legyen. – felelte Csaba, majd odahajolt, s megpuszilta Szandit, aki aztán megindult a bevásárlókocsijával a tejtermékek felé.
Elzát elöntötte a féltékenység, ugyanakkor sértődöttséget is érzett, hogy a fiú őt be sem mutatta, teljesen levegőnek vették. De nem akarta érzéseit kimutatni. Csaba pedig, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, átkarolta és szájon csókolta a lányt, aki ettől egy kicsit megnyugodott és kétségei is oldódtak.
- Ki volt ez? – kérdezte, nyugalmat erőltetve a hangjára.
- Csak egy régi jóbarát. Jókat szoktunk dumcsizni, meg ökörködni. Bírom a csajt, jó fej.
- Bizonyára.
- Na, cicám, akkor mit akarunk venni? Mit főzöl nekünk holnap ebédre? – váltott témát Csaba.
- Mit szeretnél? – kérdezte Elza, kicsit jobb kedvre derülve.
- Lássuk csak… Pörkölt?
- Rendben van. Akkor irány a húspult…
Ismerd meg a már kiadott regényeimet is!
