Eltelt három nap. Elza szerette volna viszonozni vendéglátója szívességét. Ezért, amíg a férfi dolgozni volt, ő kitakarította a lakást, rendet rakott. Kivasalta a ruhákat, majd elrendezte a szekrényben azokat. Mire pedig a házigazda hazaért, meleg vacsorával várta. Csaba örömmel fogadta a lány ténykedését, ő pedig ígéretéhez hűen segített Elzának. Összegyűjtötte az apróhirdetéseket, közösen böngészték az interneten az állásajánlatokat.
- Semmi, semmi, semmi! – mondta a lány csalódottan, miközben a laptop fölött görnyedtek. – Ez teljesen reménytelen. – fakadt ki.
- Ejnye, ilyen könnyen feladod? – emelte Csaba a tekintetét a lányra.
Elza egyre közelebb érezte magát a férfihoz, valami megmagyarázhatatlanul vonzotta hozzá, mint egyfajta mágnes. Szerette ezeket a pillanatokat, amikor a közelében lehetett. Most, hogy tekintetük találkozott, képtelen volt elszakadni tőle. Nézték egymást, némán, szótlanul, majd Csaba ajkaival lassan a lányéhoz közeledett, míg egyszer csak egybe nem forrtak. Elza lehunyt szemmel adta át magát a csóknak. Minden porcikájával vágyott rá. Testét forróság öntötte el, lábai elgyengültek. Csaba ajkaival azonban lassan eltávolodott.
- Bocsánat, nem kellett volna. – szabadkozott.
- Talán megbántad? – kérdezte a lány szemlesütve.
- Nem, dehogy. Csak nem volt túl szép tőlem. Visszaéltem a helyzeteddel.
- Én nem bántam… Sőt… – felelte és megfogta Csaba kezét.
- Valóban? – mélyedt ismét a fiú Elza tengerkék szemeinek mélységébe.
- Valóban. – suttogta.
- De én többre vágyok, mint egy csók. – folytatta a férfi, tekintetét egy pillanatra sem elszakítva.
- Mint ahogy én is. – felelte a lány, miközben a szája széle megremegett.
Ekkor a férfi átkarolta és magához húzta. Ajkait ismét a lányéra tapasztotta. Csókjuk azonban most már hevesebbé, szenvedélyesebbé vált. Testük egyre szorosabban simult össze…
Ismerkedj meg a már kiadott regényeimmel is!
