EROMANTIKA

A gyerekek, akik már sok hasonló jelenetnek voltak tanúi, érdeklődve figyelték az eseményeket. Először még szorongással töltötte el őket részeg apjuk viselkedése, de látván, hogy Elza nem fél és hogy milyen határozott, ők is megnyugodtak. - Na, srácok, akkor lehet bepakolni.…

Tele szatyrokkal érkeztek vissza a nyomorúságos tanyára. A gyerekek boldogan szaladtak előre. - Anya! Anya, megjöttünk! Nézd, mennyi mindent vett nekünk Elza! A kiabálásra elő is jött az asszony, nyomában az időközben megkerült részeg urával, aki tompa agyával nehezen tudta…

- Hát, hogy is mondjam… – húzta az időt Elza, hisz’ mégsem mondhatta meg az igazat. – Hoszteszkedek. - Aha. És az mi? – nézett Ádám kíváncsian a nővérére. - Tudod, pénzes bácsikat kísérgetek, olyan rendezvényfélékre, hogy ne legyenek magányosak, meg hogy ne…

Elza szánakozóan végignézett az anyján. Nem tudott neki megbocsátani, de valahol mégis sajnálta. Rosszabbul nézett ki, mint mikor utoljára látta. Szemlátomást fogyott, szemei beesettek voltak, arca pedig szürke. Sokszor köhögött, ami már teljesen hozzátartozott az életéhez. -…

- Ádám?! – szólította meg bizonytalanul. A fiú előlépett az ismerős hangra. - Te vagy az, Elza? – kérdezte csodálkozva, de akkorra már, ahogy a kérdést kimondta, biztossá is vált számára, hogy nővére áll előtte. – Gergő, gyere! – kiáltott hátrafordulva. – Elza…

Csaknem egy év telt el azóta, hogy elhagyta a szülői házat. Élete ez alatt az idő alatt gyökeresen megváltozott. Úgy érezte, eljött az ideje, hogy hazalátogasson. Már nem az a naiv kis fruska volt, aki elmenekült otthonról. Igazi nővé vált. Érett gondolkodású…

Az elkövetkező hetek sikerrel teltek Elza számára. Maga sem hitte volna, hogy ennyire „tehetséges”. Eddig szégyellősen elfojtotta vágyait, elkendőzte valódi mivoltát. Talán a férfiak mindig is ösztönösen megérezték benne a szunnyadó, igazi Elzát. Élvezettel művelte az ősi…

- Tessék. – tette le Szilvi elé az asztalra. - Miért adod ezt nekem? - Az adósságom törlesztése. Tudom, hogy ez még kevés, de ha így haladok, a héten mindet meg tudom majd adni. - Ugyan, hagyd már. Hisz’ ráérsz vele. - Nem. – rázta meg a fejét Elza. – Szeretném minél…

- Szia. Hát itthon vagy? – kérdezte megkönnyebbülten, mikor belépett a szobába. - Szia. Már egy ideje. – felelte Elza. - Aggódtam miattad. Vártam rád, de nem jöttél, nekem pedig mennem kellett. Rám telefonálhattál volna, hogy minden rendben ment-e! – jegyezte meg…

Két óra múlva Elza már otthon várta Szilviát. Mióta elindult az albérletbe „dolgozni”, nem is beszéltek. Nem tudta, barátnője mikor ér haza, hisz’ az esti órái rendszeresen be voltak táblázva. Pedig már nagyon izgatott volt, szerette volna mihamarabb megosztani vele új…