- Holnap mikor induljunk? – kérdezte Elza.
- Ezt ne most beszéljük meg. Szomjas vagyok.
Elza zavartan nézett a férfi poharára, mely majdnem tele volt.
- De hiszen… Vagy nem ízlik? Hozzak esetleg valami mást?
- A borral semmi gond. Azonban én a csókodra szomjazom. – felelte Levente.
- Vagy úgy. – mosolygott a lány. – Az nekem is jól esne.
- Táncolsz velem? Olyan szép ez a dal.
- Itt?
- Igen.
Levente felállt az asztaltól és Elzához lépett. Felsegítette és magához vonta. Tenyere lecsúszott a karcsú derekára, szorosan átölelte.
A lány a férfi nyakára fonta karjait, s felemelte arcát. Tikkadt ajkaik összetapadtak, hogy szomjukat csókkal oltsák.
Lágy ringásba kezdtek, mozgásukat a könnyű dallamok vezették. Ágyékuk egymásnak feszült. Elza érezte a férfi kemény domborulatát.
- Finom az illatod. Milyen puha a bőröd. – suttogta Levente és ajkaival a lány nyakát érzékien végigcsókolta. Érezte ütőerének telt pulzálását. Sebesen lüktetett a férfi puha nyelve alatt. A lány bőre kellemesen sós volt.
Elza egyre jobban kapaszkodott Levente nyakába, térdei rogyadoztak, lábai meg-megbicsaklottak. A zene szólt, vezette őket, áttáncoltak egy másik világba, ahol csak ők ketten léteztek.
A férfi kezei lejjebb csúsztak, megpihentek a lány fenekének kemény domborulatán. Simogatni kezdte, feltérképezve minden pontját. Elzát forróság töltötte el. Teljesen elgyengült, testével szorosabban hozzásimult Leventéhez.
Lépteiket a varázslatos dallamok a hálószobába vezették.
A férfi kezei feljebb csúsztak, a ruha cipzárját keresve. Ahogy végig kicipzározta a ruhát, az teljesen szétnyílt Elza hátán. A pántok lecsúsztak válláról és a könnyű öltözék a földre hullott. A lány testét semmi sem fedte, csupán csak egy aprócska kis csipkebugyi takarta el a szemérmét...
Ajánlom figyelmedbe a már megjelent regényeimet is!